Pontlista

Gyakran kérdezed tőlem, miért van az, hogy azok az emberek, akik olyan szerencsések voltak, hogy Jézust már gyermekkorukban igazán megismerhették, haboznak, hogy hálásak legyenek-e, hogy abból, amijük van, a legjobbat Neki adják: az életüket, a családjukat, az álmaikat, a jövőre irányuló terveiket…

Gondold meg: Neked, aki „mindent” egyszerre kaptál meg, valóban végtelenül hálásnak kell lenned az Úrnak, mint egy vaknak, aki hirtelen visszakapta szeme világát, mialatt a többieknek eszébe sem jut, hogy tulajdonképpen hálásaknak kellene lenniök, mert mindig is láttak. És mégis… ez még nem elegendő: nap nap után segítened kell a környezetedben lévő embereket, hogy hálásak legyenek istengyermekségükért. Különben ne mondd azt nekem, hogy te magad hálás vagy.

Adj hálát Istennek, hogy boldog vagy! Adj hálát azzal a mélységes örömmel, amely sohasem hangosan nyilvánul meg.

Köszönd meg Istennek, hogy ilyen gyengéden bánik veled, egyszerre atyaian és anyaian. Már eddig is mindig nagyszerű kalandokról álmodtál. Nos, most elkötelezted magad egy csodálatos kalandra, amely szentté tesz.

Ismétlem: Köszönd meg ezt Istennek apostoli élettel.

Köszönd meg az Úrnak azt a csodálatos ajándékot, amelyet adott neked, amikor megértette veled, hogy „csak egy a szükséges”.

És hálaadásod mellett könyörögj is mindennap buzgón mindazokért, akik még nem ismerik Őt, vagy nem értik meg.

Köszönöm, Jézusom! – Köszönöm, hogy tökéletes ember akartál lenni! A Te szerető és szeretetreméltó Szíved a szenvedésig, a halálig szeretett minket. Képes arra, hogy ujjongjon és gyászoljon, részt vesz a mi életutunkon, az emberek életútján és megmutatja az utat az ég felé: hősiesen aláveti magát a kötelességnek és irgalmasság vezeti; őrködik a szegények és gazdagok felett; gondoskodik a bűnösökről és az igazakról… Köszönöm, Jézusom! Alakítsd szívünket a Te Szíved szerint!