Pontlista

Senki sem lehet boldog ezen a földön addig, amíg el nem határozta, hogy nem lesz az. Mert ez a mi utunk: szenvedés – a keresztények azt mondják: kereszt – Isten akarata, szeretet és végül az igazi boldogság – már ebben az életben és azután mindörökké.

„Servite Domino in laetitia!” – Szolgáljátok az Urat örömmel! – Örömmel akarok Istennek szolgálni! És ez az öröm a hitem, reményem, szeretetem gyümölcse… Ez vég nélküli lesz, mert – így mondja az Apostol – „Dominus prope est!”, az Úr közel van hozzám. Tovább rovom az utat, az Ő oltalmában, mert Ő az én Atyám…

Segítségével teljesíteni fogom akaratát, amelyet mindig szeretek – bármibe kerül!

Az a tanács, amelyet a legnagyobb nyomatékkal szeretnék nektek mindig ismételni, így szól: Örüljetek, valóban örüljetek! Legyenek azok szomorúak, akik nem tekintik magukat Isten gyermekeinek…

„Megkísérlem, hogy »szétszakítsam magam«, hogy fiatalabb testvéreinknek könnyebb legyen – ahogy Ön mondta nekünk.” Milyen sok öröm van elrejtve egy ilyen fáradozásban.

Azt írta nekem valaki, aki valóban hisz: „Ha az ember kényszerűségből elszigetelve él, akkor a testvérek segítsége világosan érezhetővé válik. Amikor meggondolom, hogy most mindent „egyedül” kell viselnem, akkor az is egészen világossá válik, hogy nem tudnám megőrizni elpusztíthatatlan optimizmusomat, – ha nem érezném minden távolságon keresztül összetartozásunkat az Áldott Szentek Közösségével.

Ne felejtsd el, hogy néha egyszerűen szükségünk van arra, hogy vidám arcok legyenek körülöttünk!

„Ti mind olyan vidámak vagytok – hallottam valakitől –, ezt nem vártam volna.”

Krisztus ellenségei ősidőktől fogva ördögi módon arra törekszenek, hogy azokat az embereket, akik Istennek adták magukat, „gyászhuszárnak” állítsák be. Sajnos, néha megtalálják ennek megerősítését néhány „jó” keresztény „szomorú erényében”. Köszönjük, Urunk, hogy szolgálatodba fogadtál bennünket és így kiapadhatatlan örömünkkel ezt a torzképet meg tudjuk semmisíteni.

És arra is kérlek téged, hogy ezt sohase tévesszük szem elől!

Senki ne olvasson ki arcodból szomorúságot, vagy fájdalmat, ha áldozatod illatát szétárasztod környezetedben; Isten gyermekei mindig a béke és az öröm magvetői kell legyenek.

Egy Istenért élő férfinek vagy nőnek öröme el kell, hogy terjedjen környezetében: vidáman, megnyerően, ellenállhatatlanul… röviden: olyan természetfelettinek és olyan magávalragadóan természetesnek kell lennie, hogy az másokat is Krisztus útjára vonzzon.

„Megelégedett?” – A kérdés meggondolkoztatott. Eddig még nem találtak szavakat annak kifejezésére, ami azok szívét és akaratát töltik be, akik megtapasztalták, hogy Isten gyermekei.

Karácsony. Azt írod nekem: „Ugyanazzal a szent várakozással, mint Mária és József, várom én is, telve türelmetlenséggel, a Gyermeket. Milyen boldog leszek Betlehemben! Érzem, hogy határtalan ujjongásban fogok kitörni! Igen, és én is újra meg akarok születni az Ő számára!”

Teljesedjék kívánságod!

Határozd el őszintén, hogy mások számára, szeretetreméltóvá és könnyebben járhatóvá teszed az utat, mert az élet egyébként is elég sok keserű tapasztalattal jár.

Sok ember szerencsétlennek érzi magát, éppen azért, mert mindenből túl sok van nekik. Az olyan keresztények, akik valóban Isten gyermekeiként élnek, megtapasztalhatják ugyan a szükséget, hőséget, hideget, kimerültséget… De mivel mindezt Isten akarja vagy engedi meg, sohasem veszítik el örömüket. Mert Ő az igazi boldogság forrása.

Olyan emberek áradatában, akik hit és remény nélkül vannak, akik lidércfény módjára imbolygó szellemek, aggodalmak gyötrik őket, életcélt keresnek, te megtaláltad a célt: Őt!

És ez a felfedezés létednek majd új örömet kölcsönöz és átalakít. Mindennap számtalan csodálatos, eddig rejtett dolgot állít szemed elé, amelyek mind azt mutatják, hogy széltében-hosszában milyen nagyszerű az az út, amely Istenhez vezet téged.

Boldogságod a földön azonos hűségeddel a hithez, a tisztasághoz és ahhoz az úthoz, amelyet Isten meghatározott számodra.

Adj hálát Istennek, hogy boldog vagy! Adj hálát azzal a mélységes örömmel, amely sohasem hangosan nyilvánul meg.

Istennel – így töprengek – minden újabb nap vonzóbbnak tűnik számomra. Úgy élek, mint egy „felfedező”: ma ez a csodálatos részlet tűnik fel, holnap hirtelen olyan kilátás előtt állok, amely eddig el volt zárva számomra… Ha ez így megy tovább, ki tudja, mivel fogok még találkozni az idők folyamán…

Ekkor meghallottam magamban Isten ígéretét: örömöd napról napra növekedni fog, mert egyre inkább belemerülsz ebbe a magasztos kalandba, a „meglepetések sűrű halmazába”, amelybe vezettelek. Minél tovább tart, annál szenvedélyesebben teszed ezt. És meg fogod tapasztalni, hogy nem hagylak el.

Az öröm az önátadásból következik és ahány kört tesz meg a csacsi a merítőkeréken, annyival erősebb lesz.

Micsoda állandó öröm van benned, mert odaadtad magad Istennek!… És milyen nagyon sürget és sarkallja buzgóságodat, hogy mindenkit részesíts örömödben!

Foglald bele, ami most gondot okoz számodra, abba a kis mosolyba, amit Isten iránti szeretetből ajándékozol.

Optimizmus? Mindig! Akkor is, ha dolgaid látszólag félresikerülnek. Talán éppen ez a megfelelő pillanat arra, hogy feltörjön benned az ének: hiszen a menedéked Ő és tőle csak jó származhat.

Remélni nem annyit jelent, hogy már kezdjük látni a fényt, hanem sokkal inkább azt, hogy az Úrban bízunk csukott szemmel is. Akiben bőséges a világosság. Ő maga a fényesség.

Minden kereszténynek kötelessége, hogy a földön mindenhová elvigye a boldogságot: ez az öröm és a lelkierő keresztes hadjárata. Ez eltompult és tönkretett szíveket is fel tud rázni és újra Isten felé fordítani.

Ha az irigység minden csekély nyomát csírájában elfojtod és ha teljes szívvel kívánod mások sikereit, sohasem fogod az örömet elveszíteni.