Pontlista

Tejesen elszántnak látszott… De amikor leült, hogy megírja szakítólevelét menyasszonyának, habozás és bizonytalanság lett úrrá rajta: elhagyta a bátorsága… Ez csak emberi és érthető… vélték egyesek. Ezek számára a földi szerelem nyilvánvalóan nem tartozik azokhoz a javakhoz, amelyeket a fenntartás nélküli Krisztus követésért el kell hagynunk, ha az Úr azt kívánja.

Ahhoz, hogy a boldogságot megtaláljuk, nem kényelmes életre van szükség, hanem nagyon szerető szívre!

Ma, húsz évszázaddal Krisztus után, megdönthetetlen bizonyossággal kell hirdetnünk, hogy szelleme nem veszítette el megváltó erejét, egyedül csak Ő tudja csillapítani az emberi szív vágyát.

Kezdd el azzal, hogy ezt az igazságot fogadd szívedbe. Mert – amint Ágoston írta – nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Istenben.

Szeretni azt jelenti, egyetlen gondolat tölt el bennünket: hogy csak a szeretett személyért éljünk, ne legyünk többé önmagunké, szívünket és lelkünket boldog szabadsággal egy másik akaratnak vessük alá – amely egyszersmind a saját akaratunk is.

Még mindig nem szereted úgy az Urat, mint egy fösvény a kincseit, mint egy anya a saját fiát… Még túlságosan csüngsz az „Én”-eden, a kis semmiségeken, amelyek számodra „fontos dolgok”… Mégis, érzed már, hogy Jézus nélkülözhetetlenné vált életedben…

Mihelyt teljesen megfelelsz hívásának, minden cselekedetedben, a legkisebben is, nélkülözhetetlen lesz.

Ne szégyelld szereteted „őrültségét” kimutatni Neki!

Kiálts, amilyen hangosan csak tudsz: „Uram, szeretlek… De ne hagyatkozzál rám! Köss magadhoz mindennap szorosabban!”

Kétségtelen – a szív szeretetre van teremtve. Engedjük, hogy Krisztus egészen mélyen betöltse szeretetünket! Másképp az üres szív megbosszulja magát és a legnyomorúságosabb gyengeségekkel töltődik fel.

Végül elegünk lesz a „szeretet” szóból, ha valaki mindig csak a szájával mondja, de sohasem teszi hitelessé cselekedetével és kis áldozatokkal.