Pontlista
Mi, akik mindent Istenre bíztunk, semmit sem veszítettünk.
Senki sem lehet boldog ezen a földön addig, amíg el nem határozta, hogy nem lesz az. Mert ez a mi utunk: szenvedés – a keresztények azt mondják: kereszt – Isten akarata, szeretet és végül az igazi boldogság – már ebben az életben és azután mindörökké.
Én nem vagyok az az apostol, aminek lennem kellene. Túlságosan félénk vagyok…
Nem vagy inkább kishitű, mert kevés a szereteted? – Tégy valamit ellene!
Szeresd azokat az embereket, akik Krisztust szeretik, ezért a szeretetükért… de ugyanúgy szeresd azokat a szerencsétleneket is, akik nem képesek szeretni Őt. Mert Ő ugyanúgy szereti az előbbieket, mint az utóbbiakat…
„Ne nevessen ki, Atya … Néhány nappal ezelőtt rajtakaptam magam azon, hogy egészen ösztönösen hoztam áldozatot az Úrnak – mégpedig annak az időnek formájában, amelyet azzal kellett töltenem, hogy gyermekeim egy szétment játékát megjavítsam…”
Nem, én nem találom ezt nevetségesnek, nagyszerűnek találom! Azonkívül arra gondolok, hogy Isten szeretetében bennünk is meggyógyítja a töréseket és szakadásokat.
Dokumentum nyomtatva innen https://escriva.org/hu/book-subject/surco/82520/ (2025.12.14.)