Pontlista

Nem vagy boldog – mert minden körülötted forog, mintha te lennél a világ közepe: neked vannak gyomorgörcseid, te vagy fáradt, te hallottad ezt-azt… Megpróbáltad már egyszer, hogy RÁ gondolj, és Őáltala a többiekre?

Ha az irigység minden csekély nyomát csírájában elfojtod és ha teljes szívvel kívánod mások sikereit, sohasem fogod az örömet elveszíteni.

Milyen időveszteség és milyen felületes látása a dolgoknak, ha az ember csak a taktikában bízik, mintha ebben lenne az eredmény titka. Ilyenkor elfelejtjük, hogy Isten „taktikája” a szeretet, a határtalan szeretet: Így hidalta át azt az áthidalhatatlan szakadékot, amelyet az ember bűnével az ég és föld között létrehozott.

Jól figyelj ide és visszhangozd szavamat: „A kereszténység szeretet. Az Istennel való kapcsolat boldoggá tesz és nagy tettekre sürget. A többiekért való gond – az apostolkodás – nem luxuscikk, nem »elit« foglalkozás…”

Miután ezt tudod, nagyon örülhetsz, mert életed egészen más értelmet nyert. És légy következetes!

Igényes életrendhez tartod magad: korán felkelsz, betartod az ima meghatározott idejét, gyakran járulsz a szentségekhez, intenzíven dolgozol vagy tanulsz, fáradozol azon, hogy elérd az igénytelenséget és az aszkézis szellemét… és mindennek ellenére: érzed, hogy valami még hiányzik neked!

Vedd be egyszer Istennel való beszélgetésedbe a következő megfontolást: Mivel az életszentség – pontosabban: a küszködés Érte – nem más, mint a szeretet teljessége, meg kell vizsgálnod magad, hogyan áll szereteted az Isten iránt és – ebből kifolyólag – az embertársak iránt. Lehet, hogy akkor a lelked mélyén felfedezel olyan komoly hibákat, amelyek ellen eddig még nem küzdöttél.

Még nem vagy jó fiú, jó testvér, jó barát, jó kolléga. És mivel „saját szentségedet” hamis úton keresed, irigykedsz a többiekre … „Feláldozod magad” sok „személyes” kicsinységben és így énedhez tapadsz, személyedhez és alapjában véve sem Istenért sem a többiekért nem élsz, hanem egyedül önmagadért.

Tökéletesen szeretni Istent és ugyanakkor engedni azt, hogy a felebarátunkkal való kapcsolatunkban az önzés vagy közömbösség uralkodjék – ez összeegyeztethetetlen.

Szeretni azt jelenti, egyetlen gondolat tölt el bennünket: hogy csak a szeretett személyért éljünk, ne legyünk többé önmagunké, szívünket és lelkünket boldog szabadsággal egy másik akaratnak vessük alá – amely egyszersmind a saját akaratunk is.