Pontlista

Boldogságod a földön azonos hűségeddel a hithez, a tisztasághoz és ahhoz az úthoz, amelyet Isten meghatározott számodra.

A tisztaság mindig a szeretet győzelme, minden egyes embernél a saját állapotában, akár nőtlen, akár házas, akár özvegy, akár pap.

A tisztaság „csodájá”-nak két gyökere van: az ima és az önmegtagadás.

Minél rejtettebb egy tisztátalan kísértés, annál veszélyesebb: lassan behatol a lélekbe és azután könnyen bukásra visz.

Ne menj bele! Azzal a kifogással sem, hogy nem szeretnél „különc”-nek látszani.

A szent tisztaság: a test alázata! Uram – kérted Őt –, védd szívemet hét retesszel! Azonkívül azt tanácsoltam neked, hogy kérd egy „nyolcvanéves” tiszteletet parancsoló magatartását, mert még fiatal vagy.

És még valami: Légy éber… Egy szikrát könnyebb kioltani, mint a lobogó tüzet. Menekülj… mert ezen a területen a „bátor” viselkedést akarni nem más, mint gyávaság. Ne jártasd körül tekintetedet… Ez ugyanis nem „életrevalóságodat” bizonyítja, hanem csak azt, hogy bedőlsz az ördögnek!

Mégis, mindez az emberileg okos elővigyázatosság, az önsanyargatással, vezeklő ostorral, böjttel együtt – milyen keveset ér Nélküled, Istenem!

Egy érzékeny lelkiismeretű keresztény a gyónásban bizonyos engedményekkel vádolta magát a kíváncsiság terén. A gyóntató atya „diszkvalifikálta” ezeket a vágyakat, ezzel a megjegyzéssel: „Na igen… a nemi ösztön!”

Mihelyt párbeszédbe kezdünk a kísértéssel, az elrabolja a lélek békéjét, ahogy a tisztátalanság, ha beleegyezünk, elpusztítja a kegyelmi életet.

Testestől-lelkestől odaadta magát a tisztátalanságnak. A hite ettől kilúgozódott… de alapjában véve pontosan tudja, hogy problémája nem hitbeli probléma…

„Atya azt mondta nekem, hogy múltam ellenére »Szent Ágostonná« válhatok. Nem kételkedem benne és meg akarom próbálni, ma még határozottabban, mint tegnap.”

Igen, de olyan bátran és radikálisan kell pontot tenned előző életed végére, ahogy a hippói szent püspök tette.

Igen, őszinte bánattal kérj bocsánatot és vezekelj elmúlt életed minden tisztátalan epizódjáért. De vigyázz arra, hogy ne idézd azokat újra emlékezetedbe.

Van olyan mocskos beszédmód, mint a szennyvízcsatorna!

Nem elég, ha nem veszel részt benne, mutasd ki nyíltan utálatodat!

Mialatt a lélek aggasztó tempóban összezsugorodik és mindig kisebbé válik, míg végül egészen minimálisnak látszik, a test mindig nagyobb jelentőségre tesz szert, aránytalanul előtérbe lép és a végén mindent ural.

A te számodra írta Szent Pál: „Sanyargatom és rabságba vetem testemet, hogy míg másoknak hirdetem az Igét, magam érdemtelenné ne váljak.”