Pontlista

„Aure audietis, et non intelligetis: et videntes videbitis, et non perspicietis.” A Szentlélek világos szavai: saját fülükkel hallják és nem értik: saját szemükkel látják és nem fogják fel. Miért vagy nyugtalan, ha olyan valaki, aki „látja” az apostoli művet, elismeri annak kiválóságát, mégsem akarja odaadni magát? Te nyugodtan imádkozzál és tarts ki utadon! Azok helyett, akik nem mernek együtt menni velünk, majd mások jönnek!

Ha az ember azon dolgozik, hogy egy apostoli művet kiterjesszen, akkor a „nem” sohasem az utolsó szó. Tarts ki továbbra is célod mellett.

A szentség nem ismer szüneteket. Az igazi buzgóság nem ismer vakációt.

Hangulatod barométere emelkedik és leesik, sok – túl sok! – a „fel” és „le” nálad.

Az oka világos: eddig kényelmes életed volt és most nem akarod elismerni, hogy a puszta kívánság és a tényleges önátadás között jelentős különbség van.

Megértem szent türelmetlenségedet. De azt is meg kell gondolnod, hogy egyesek sok időt igényelnek a megfontolásra, mások néha csak egy éven belül válaszolnak… Várj reájuk kitárt karokkal! Fűszerezd meg türelmetlenségedet sok imával és önmegtagadással. Jönnek fiatalabbak és nagylelkűbbek lesznek: korlátoltságukat lerázták már és bátrabbak lettek. Mennyire vár Isten rájuk!

A hit elengedhetetlen feltétele az apostolkodásnak. Gyakran abban mutatkozik meg, hogy kitartóan beszélünk Istenről, akkor is, ha a gyümölcsök sokáig váratnak magukra.

Ha kitartunk és küldetésünk élő marad bennünk, abban a biztos meggyőződésben, hogy az Úr akarja így, akkor lassanként mindenhol, környezetedben is, egy „keresztény forradalom” jeleit fogják észrevenni: egyesek egészen átadják magukat Istennek, mások komolyan veszik lelki életüket és ismét mások – a legkényelmesebbek – legalább éberebbek lesznek.

Figyeld meg, hogy milyen nagy különbség van az emberek cselekvési módjában aszerint, hogy kizárólag evilági motívumok irányítják, vagy természetfelettiek is. Az első esetben a kezdet sokat ígérő, de azután lassanként alábbhagy a lendület. A második esetben is sokat ígérő a kezdet… de azután egyre inkább azon fáradozunk, hogy jobbat nyújtsunk.

A kezdeti lelkesedés erősen lobogó tüze kialudt. Most fáradságossá válik a haladás a sötétben. – De éppen ez a fáradságos küszködés az előbbrejutásért különösen értékes. Valamikor, már nem is remélve, a sötétség el fog tűnni és újra izzó lelkesedést fogsz találni. Tarts ki!