Pontlista

Döntöttél, inkább józan megfontolásból, mint tüzes lelkesedésből. Szerettél volna valamit „érezni”, de erre egyszerűen nem volt lehetőség… Odaadtad magad, amikor meggyőződtél arról, hogy Isten így akarja.

Ettől a perctől kezdve már nem „éreztél” komoly kételyt, hanem nyugodt, higgadt örömet, amely időnként túlcsordul. Így jutalmazza meg Isten a szeretet bátor tetteit.

Ahhoz, hogy a boldogságot megtaláljuk, nem kényelmes életre van szükség, hanem nagyon szerető szívre!

Ma, húsz évszázaddal Krisztus után, megdönthetetlen bizonyossággal kell hirdetnünk, hogy szelleme nem veszítette el megváltó erejét, egyedül csak Ő tudja csillapítani az emberi szív vágyát.

Kezdd el azzal, hogy ezt az igazságot fogadd szívedbe. Mert – amint Ágoston írta – nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Istenben.

Szeretni azt jelenti, egyetlen gondolat tölt el bennünket: hogy csak a szeretett személyért éljünk, ne legyünk többé önmagunké, szívünket és lelkünket boldog szabadsággal egy másik akaratnak vessük alá – amely egyszersmind a saját akaratunk is.

Még mindig nem szereted úgy az Urat, mint egy fösvény a kincseit, mint egy anya a saját fiát… Még túlságosan csüngsz az „Én”-eden, a kis semmiségeken, amelyek számodra „fontos dolgok”… Mégis, érzed már, hogy Jézus nélkülözhetetlenné vált életedben…

Mihelyt teljesen megfelelsz hívásának, minden cselekedetedben, a legkisebben is, nélkülözhetetlen lesz.

Ne szégyelld szereteted „őrültségét” kimutatni Neki!

Kiálts, amilyen hangosan csak tudsz: „Uram, szeretlek… De ne hagyatkozzál rám! Köss magadhoz mindennap szorosabban!”

Kétségtelen – a szív szeretetre van teremtve. Engedjük, hogy Krisztus egészen mélyen betöltse szeretetünket! Másképp az üres szív megbosszulja magát és a legnyomorúságosabb gyengeségekkel töltődik fel.

Egyetlen emberi szív sem olyan „emberi”, mint amely csordultig van az Isten utáni vággyal… Gondolj csak Máriára, a kegyelemmel teljesre, az Atyaisten Leányára, a Fiúisten Anyjára, a Szentlélekisten Jegyesére: az ő szívében az egész emberiség számára van hely, különbség nélkül és korlátlanul. – Minden emberi teremtmény a fia, leánya…

Szűkkeblű emberek úgy tesznek, mintha mindazt, ami őket megmozgatja, egy ütött-kopott, valahová félretett ládában őriznék.

Természetesen nagy megértést és részvétet kell mutatnod azok iránt az emberek iránt, akik mindennapi környezetedet alkotják. De ehhez bizonyos fokú akaraterőre is szükség van – mert másképp a megértés és a részvét könnyen bűnrészességgé és önzéssé válik.

Közös barátunk őszinte alázattal mondta: „Hogy hogyan kell megbocsátani, azt nem kellett külön tanulnom, mert az Úr megtanított szeretni.”

Megbocsátani! Egész szívvel megbocsátani anélkül, hogy a legkevésbé is haragot tartanánk! Ez nagyszerű viselkedés, amely mindig gyümölcsöt terem. Ez volt a magatartása Jézus Krisztusnak a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit tesznek.” Ott tört fel az üdvösség forrása számodra és számomra.

Úgy érzed magad, mint akire az abszolút jó és igaz rá van bízva? Ezért illetékesnek tartod magad arra és ennek az önértékelésnek alapján azt hiszed, jogod van rá, hogy a rosszat könyörtelenül kiirtsd? Ilyen módon nem fogsz semmit elintézni! Csak szeretetből és szeretettel tudsz a tévedés, a bűn ellen hatni – csak ha arra gondolsz, hogy Ő, aki a SZERETET, olyan sokat engedett el neked és mindig újra megbocsát…

Szeresd azokat az embereket, akik Krisztust szeretik, ezért a szeretetükért… de ugyanúgy szeresd azokat a szerencsétleneket is, akik nem képesek szeretni Őt. Mert Ő ugyanúgy szereti az előbbieket, mint az utóbbiakat…

Azok az emberek, akik abban az országban, oly távol Istentől és olyan céltalanul élnek, az Úr szavára figyelmeztettek téged: „Olyanok, mint a pásztor nélküli juhok…”

Te is mint Ő, sajnálod őket… Határozd el, hogy ott, ahol vagy, életedet égő áldozattá teszed mindenkiért.

A szegények – mondta barátunk – olyanok, mint egy lelki könyv, amely belsőleg előbbre visz és ők alkotják imáim fő témáját. Fájdalmat okoznak nekem és mert Krisztussal találkozom bennük, az Ő fájdalma az, ami nekem fáj… Ez a fájdalom tudatossá teszi bennem, hogy szeretem Őt és őket.

Ha az istenszeretet hat át egy barátságot, akkor az tisztább, nagyvonalúbb és lelkibb lesz, mert az önző motívumok és a rendetlen érzékiség salakja elég. Ne felejtsd el: az Isten iránti szeretet az, ami érzéseinket megtisztítja és helyes viszonyba hozza az egésszel anélkül, hogy azok erejét csökkentené.

Most lángol a szíved. Csak egy vigasztalan leprás voltál, amikor Krisztus szembejött veled. Egyetlen jó tulajdonságod volt: nagylelkű részvét embertársaid iránt. Miután találkoztál az Úrral, megkaptad azt a kegyelmet, hogy mindegyikükben Jézust ismerd fel. Nála elveszítetted a szívedet és most felebarátodban szereted Őt. Az az emberbaráti érzés, amelyet eddig környezetednek nyújtottál, most túl kevésnek látszik számodra… És ebben igazad van!

Váljék természetessé számodra, hogy szegény szívedet Mária szeretetteljes és szeplőtelen Szívére bízod, hogy a salaktól megtisztuljon. Miasszonyunk el fog vezetni Jézus legszentebb Szívéhez, amely telve van irgalommal.