Pontlista
Némelyik ember mintha megszállottja lenne annak, hogy „szenvedést” fedezzen fel életében. Ezek azzal gyötrik magukat, amit beképzelnek.
Ha azután később valódi szenvedések és kellemetlenségek jönnek, akkor képtelenek arra, hogy az Istenanya példáját kövessék és mint Ő, kitartsanak a kereszt lábánál, a Fiúra tekintve…
Áldozat, áldozat! – Igen, Krisztus követése valóban azt jelenti, hogy hordozni kell a keresztet… Ő maga mondta. Ennek ellenére, mégsem hallom szívesen, ha olyan emberek, akik szeretik az Urat, túl sokat beszélnek a keresztről és lemondásról: mert aki szeret, az örömmel hoz áldozatot, akkor is, ha nehezére esik. Hiszen a kereszt Szent Kereszt. Az olyan lélek, aki képes így szeretni és így odaadni magát, túláradó mértékben megtapasztalja a boldogságot és a békét. Miért kell akkor mindig újra, egyben vigaszt várva, „áldozatról” beszélni, ha Krisztus keresztje az életed és boldoggá tesz?
Mennyire csökkenne a neuraszténiások és hisztérikusok száma, ha valóban megtanítanák az embereket – a katolikus tanítás keretében –, hogy hogyan kell keresztényként élni: Isten iránti szeretettel úgy, hogy a különféle bajokat áldásként tudjuk fogadni kezéből.
Ne menj el közömbösen más szenvedése mellett. Aki itt szenved – egy rokon, egy barát, egy munkatárs… egy ismeretlen – a testvéred.
Emlékezz arra az evangéliumi helyre, amelyet olyan gyakran olvastál bánkódva: még Jézus rokonai sem figyeltek Őrá.
Fáradozzál azon, hogy ez a helyzet ne ismétlődjék.
Képzeld el, hogy nincs a földön senki Istenen és rajtad kívül. Akkor könnyebben fogod a sértéseket és megaláztatásokat elviselni… Azonkívül azt fogod tenni, amit Isten akar és úgy fogod tenni, ahogy szeretné.
Néha – vélte egy beteg, akit a lelkekért való gond emésztett – a test egy kissé fellázad és nyög… De megpróbálom ezt a „nyögést” is mosollyá változtatni, mert az nagyon hatásos.
Gyógyíthatatlan betegség korlátozta lehetőségeit a tevékenységre. Mégis örömmel telve állította: „A betegség jó számomra, mindennap jobban szeretem. Ha választhatnék, százszor is azt választanám, hogy így szülessek!”
Jézus elérkezett a keresztig, miután harminchárom éven át – egész életén keresztül! – készült rá. Akik valóban követni akarják Őt, akik tanítványai, azoknak egész életüket társmegváltói szerető részvétellé kell alakítaniok azáltal, hogy megtesznek és elviselnek mindent azért, hogy megszabaduljanak Énjüktől.
A kereszt mindenben jelen van. Ott jelenik meg hirtelen, ahol a legkevésbé várnánk. – De ne felejtsd el: ha a keresztet érzed, akkor tudod, hogy most kezdődik hatékonyságod!
Urunk, az örök Főpap, mindig a kereszttel ad áldást.
„Cor Mariae perdolentis, miserere nobis!” – Hívd segítségül Mária legszentebb Szívét, azzal a szándékkal, hogy fájdalmával egyesülj, engesztelésül bűneidért és minden kor minden emberének bűneiért.
És ez a fájdalom – ezt kérd tőle minden lélek számára – mélyítse el bennünk a bűn utálatát és tegyen készségessé arra, hogy szeretettel elfogadjuk engesztelésül hétköznapjaink testi vagy lelki terheit.
Dokumentum nyomtatva innen https://escriva.org/hu/book-subject/surco/82590/ (2025.12.14.)