Pontlista

Azt mondtad nekem, hogy Jézus életében vannak olyan jelenetek, amelyek különösen megragadnak téged: Így, amikor szenvedő emberekkel találkozik… Amikor testben és lélekben meggyötörteknek békét és gyógyulást hoz. Megkapó azt látni, ahogy meggyógyítja a leprát, visszaadja a látást, meggyógyítja a bénát a tó partján, azt a szegény szerencsétlent, akiről mindenki elfeledkezett… Ilyenkor olyan mélységesen emberinek, olyan közelinek látszik!

Igen és Ő ilyen, mert mindig ugyanaz marad, aki akkor volt.

Arra kérted az Urat, hogy engedje meg, hogy egy kicsit szenvedj érte.

És íme, amikor a szenvedés jön, mégpedig nagyon emberi, nagyon közönséges módon, mint nehézségek és gondok a családban vagy a mindennapok ezer kis kellemetlensége, mégis nehezedre esik, hogy Krisztust lásd mögötte.

Tartsd oda türelmesen a kezedet ezekhez a szegekhez… és fájdalmad örömmé fog változni.

Ne panaszkodj, hogyha szenvedsz. Csak az értékes köveket csiszolják.

Fáj? – Köszönd meg Istennek a „csiszolást”, mert úgy vett kezébe, mint egy gyémántot…

Egy közönséges kavicsot nem munkálnak meg így.

Akik gyáván menekülnek a szenvedéstől, azoknak van min gondolkozni, ha olyan embereket látnak, akik örömmel fogadják a szenvedést. Nem kevés férfi és nő képes arra, hogy keresztény módon szenvedjen. Kövessük példájukat.

Jajgatsz? És mintha okod lenne rá, azt mondod nekem: Itt van egy szúrás!… És itt még egy!

Hát nem érted, hogy milyen ostobaság meglepődni, hogy a rózsáknak tövisei is vannak?

Engedd meg, hogy továbbra is – mint eddig –, hogy bizalmas legyek veled: Egy feszület megpillantása elegendő ok számomra, hogy ne merjek szenvedéseimről beszélni… És hogy sokat szenvedtem, azt egyáltalán nem titkolom – de mindig örömmel.

Nem értenek meg? Ő maga volt az Igazság és Világosság és még övéi sem értették meg Őt.

Gyakran tanácsoltam azt neked, hogy emlékezzél imádságban az Úr szavaira: „Nem különb a tanítvány Mesterénél.”

Az Isten gyermeke számára az ellentmondás és a rágalom olyan, mint a katona számára a sebek, amelyeket a csatatéren elszenved.

Leszedik rólad a keresztvizet… A jóhíred!… Mit számít… Mindenesetre nem magad miatt kell szégyent és fájdalmat érezned, hanem miattuk – a rágalmazóidat kell sajnálnod…

Néha nem akarnak megérteni téged: mintha vakok lennének… De máskor te nem tudod elérni, hogy megértesd magad: alakítsd magad ebben a pontban!

Nem elég, ha igazunk van. Éppen olyan szükséges az is, hogy azt érvényesítsük… és elérjük, hogy a többiek elismerjék. – Bárhogy is van: Te mondd meg az igazat, amikor és ahol az szükséges, és ne törődj azzal, hogy „mit fognak szólni”.

Ha a Mester iskolájába jársz, nem csodálkozhatsz azon, hogy oly sok ember értetlensége miatt kell vesződnöd olyan emberekkel, akik már azzal is sokat segíthetnének neked, ha csak egy kicsit azon fáradoznának, hogy megértsenek.