Pontlista

„Aure audietis, et non intelligetis: et videntes videbitis, et non perspicietis.” A Szentlélek világos szavai: saját fülükkel hallják és nem értik: saját szemükkel látják és nem fogják fel. Miért vagy nyugtalan, ha olyan valaki, aki „látja” az apostoli művet, elismeri annak kiválóságát, mégsem akarja odaadni magát? Te nyugodtan imádkozzál és tarts ki utadon! Azok helyett, akik nem mernek együtt menni velünk, majd mások jönnek!

Néha a bátortalanság hangulata jön rád, amely elveszi lendületedet, a remény gyakori felindításával is alig tudod legyőzni. Nem baj. Ez az ideje annak, hogy Istentől több kegyelmet kérj. Csak tovább, előre! Újítsd meg magadban az örömet azért, hogy harcolhatsz, akkor is, ha egy ütközetet elvesztettél.

Olyan emberek áradatában, akik hit és remény nélkül vannak, akik lidércfény módjára imbolygó szellemek, aggodalmak gyötrik őket, életcélt keresnek, te megtaláltad a célt: Őt!

És ez a felfedezés létednek majd új örömet kölcsönöz és átalakít. Mindennap számtalan csodálatos, eddig rejtett dolgot állít szemed elé, amelyek mind azt mutatják, hogy széltében-hosszában milyen nagyszerű az az út, amely Istenhez vezet téged.

Remélni nem annyit jelent, hogy már kezdjük látni a fényt, hanem sokkal inkább azt, hogy az Úrban bízunk csukott szemmel is. Akiben bőséges a világosság. Ő maga a fényesség.

„Ez a reménység ideje és én ebből a kincsből élek. Ez nem üres szólam, Atya, mondod, ez valóban így van.”

Jó. Tegyél bele mindent ebbe a reménységbe, hiszen ez Krisztusra irányuló reménység. Az egész világot és minden emberi értéket, amelyek annyira vonzanak: barátságot, művészetet, tudományt, filozófiát, teológiát, sportot, természetet, kultúrát – a lelkeket.

Ne bátortalanodj el, ha hibáidat látod! Szedd össze magad! A lelki, apostoli terméketlenség nem annyira a személyes hibák következménye – főleg akkor, ha megbánjuk őket – mint inkább a gőgé.

Elestél… Állj fel és légy telve reménnyel, jobban és erősebben mint bármikor! Csak az önszeretet nem tudja felfogni, hogy azok a hibák, amelyeket megbánunk és amelyek ellen harcolunk, mélyebb önismeretre és alázatra segítenek bennünket.

Nagyon szenvedsz attól, hogy nem nőttél fel a helyzethez. Szeretnél többet és jobban dolgozni, de egyszer elhamarkodva cselekszel, máskor megzavarodva visszahúzódsz.

„Contra spem, in spem!” (A remény ellenére, reményben!) – Élj ebből a biztos reménységből, amelyet Isten erényként a szívedbe adott és akkor is, ha ez minden földi reménnyel szembenáll… Ezen a sziklán biztosan fogsz állni és belőle erőt meríthetsz, hogy eljuss az üdvösségre… A remény fenséges isteni erény: bátorságot ad, hogy félelem nélkül haladjunk előre, vakmerőség nélkül és nem engedi, hogy megállj. Miért nézel úgy rám? Igen, ez valóban úgy van: Ha a reményt ápoljuk, ez azt jelenti, hogy erősítjük akaratunkat.