Pontlista

Számodra, aki katolikus, univerzális mentalitást kívánsz elérni, leírom annak néhány jellemző vonását:

– „Tág horizont! Megkísérelni a katolikus hit örök, élő igazságát mélyen megalapozni;

– egészséges és szilárd – nem felületes – törekvés arra, hogy a hagyomány alapvető tanításait megújítsuk, mégpedig a filozófia vagy a történelem magyarázata terén;

– éber érzék a kortárs gondolkodási áramlatok és tudományos irányzatok iránt;

– pozitív és nyitott hozzáállás azokhoz a strukturális változásokhoz és életformákhoz a társadalomban, amelyeket a kor megkíván.”

Nagyon jól értem, hogy mire gondolsz, amikor apostoli munkádról írsz nekem: „Most három órán keresztül imádságos lélekkel nagyon alaposan fogom tanulni a fizikát… Ezzel a felajánlásommal szeretném kérni az asztal másik oldalán ülő társam részére Isten kegyelmét. Őt az atya még a múltkori látogatása során ismerte meg.”

Pontosan emlékszem, milyen örömmel hallottad tőlem, hogy az ima és a munka között nem lehet törés.

Tanulás, munka: elengedhetetlen kötelességek minden keresztény számára: olyan eszközök, amelyekkel védekezhetünk az Egyház ellenségeivel szemben: olyan utak, amelyeken sok jó embert megnyerhetünk szakmabeli tekintélyünkkel, mert vannak, akik elszigeteltségüktől szenvednek, ezzel küszködnek. Aki a világban akar apostol lenni, annak számára a tanulás és a munka lényeges feltétel, hogy működni tudjon.

Főiskolás vagy – szenteld magad tehát könyveidnek apostoli beállítottsággal. Légy mélyen meggyőződve arról, hogy munkád óráról órára áldozat, amelyet Istennek felajánlasz és amellyel az embereket, hazádat és saját lelkedet szolgálod.

A tanulmányok jelentik számodra küzdelmeid színterét. Ezerszer elhatározod, hogy jól felhasználod az időt, azután mégis engeded, hogy minden kis dolog eltérítsen. Néha saját éned megy idegeidre, amikor észreveszed, hogy milyen gyenge akaratú vagy. Mégis mindennap újra felveszed a harcot.

Elfelejtetted már, hogy tanulmányaid erőfeszítéseit konkrét apostoli célokra ajánld fel?

A szorgoskodás könnyebb, mint a tanulás – de kevésbé hatékony is.

Nyilvánvaló, hogy nincs rendben lelki életed, ha tudod, hogy a tanulás apostolkodás és mégis megelégszel azzal, hogy éppen hogy fenntartod magad a vízen…

Ezzel a hanyagsággal elveszíted a jó szellemet! Akkor úgy járhatsz, mint az a példabeszédbeli munkás, aki aggodalmasan számolva elrejtette a kapott talentumot. Ha nem javítod ki ezt a hibás magatartást, kockára teszed magát az Úrral való barátságot, és végül kényelmességed ingoványában rekedsz.

A tanulmányok szükségesek, de egyedül nem elegendőek. Mert mit lehet egy olyan embertől várni, aki minden erejét csak arra használja fel, hogy önzését kielégítse?

Vagy attól, aki nem ismer más célt, mint hogy néhány év múlva kényelmes nyugalomban éljen? Igen, kell tanulni, hogy a világot Isten számára meghódíthassuk, megnyerhessük! Csak egy ilyen szándék emeli fáradozásainkat magasabb szintre. Akkor arra törekszünk, hogy munkánkat Istennel való találkozássá alakítsuk át és mások munkájának alapjává tegyük, akik követni fognak bennünket az úton.

Ilyen módon a tanulás imává válik.

Könnyű előre „nem”-et mondani és azután egy hitigazságot vitatni vagy kételkedni benne. Ez már Jézus Krisztus idejében is így volt. Neked, aki katolikusnak vallod magad, az „igen”-ből kell kiindulnod. Azután tanulmányozni fogod és képes leszel arra, hogy erre az „igen”-re vonatkozó bizonyosságot megokold. Mert az igazság és a tudomány, az igazság és az élet között nincs ellentmondás – nem is lehet.

Mire jó egy tanuló, aki nem tanul?

Ha nincs ínyedre a tanulás, akkor ajánld fel Jézusnak ezt a fáradozást. Mondd Neki, hogy azért maradsz könyveid mellett, hogy tudásod fegyver legyen az ellenségei elleni harcban és olyan eszköz, amellyel sok lelket nyersz számára… Biztos lehetsz benne: tanulásod így egyre inkább imává válik.

Tudatában vagy annak, hogy milyen sok függ attól, hogy szilárd képzést kapjál? – Milyen sok lélek vár! Ha erre gondolsz, megengedheted-e magadnak, hogy hanyagul tanulj vagy középszerűen végezd munkádat?