Pontlista

„Ez az én testem…” – Jézus feláldozta magát és elrejtőzött a kenyér színe alatt…

Most úgy van ott jelen, testével és vérével, lelkével és istenségével, ahogy Tamás számára volt, amikor ujját bele tehette megdicsőült testének oldalsebébe…

Te azonban gyakran mész el mellette és még olyan röviden sem szoktad köszönteni, ahogy egy ismerőst, akivel találkozol. Sokkal kevesebb hited van, mint Tamásnak!

Képzeld el, hogy legjobb barátodat börtönbe vetették azért, hogy te kiszabadulj… Nem tennél meg akkor mindent, hogy meglátogasd őt, nem szentelnél rá időt, hogy neki adjál valamit – röviden, hogy barátságod melegével egy kissé megvigasztald őt? … Ha ezenkívül azáltal, hogy a fogollyal beszélsz, a baj elhárulna rólad és valami jóhoz jutnál – otthagynád őt?… És ha barátod helyett saját apádról vagy bátyádról lenne szó…?

Tehát?

Értünk zárkózott be az Úr a Szentostyába. Mellettünk akar maradni, védeni, vezetni akar bennünket. – És szeretetet csak szeretettel lehet viszonozni. Hogyne kellene akkor naponta meglátogatni a tabernákulumot, hacsak néhány percre is, hogy szeretettel üdvözöljük Őt, mi, akik gyermekei, testvérei vagyunk…

Soha nem láttál még hasonló jelenetet? – Egy altiszt vagy egy jelentéktelen kis hadnagy áll valahol. Egy katona megy arra. Lényegesen tehetségesebb, mint az elöljárói, de tudja, hogy mi illik. Az elöljáró viszonozza a köszönést.

Olyan helyzet, amely még hozzá figyelemre méltó kontrasztot képez: Ennek a templomnak tabernákulumából Krisztus közeledik hozzád; a tökéletes Isten és tökéletes ember. Meghalt érted a kereszten és mindennel megajándékoz, amire csak szükséged van. És te figyelmetlenül elmész mellette.

Elkezdted azt, hogy az Urat naponta meglátogasd elrejtettségében. Nem lep meg, hogy azt mondod: Szeretem az örökmécsest a tabernákulum előtt.

„Jézusom, szeretlek” – ez a röpima és legalább egy lelki áldozás… Ennek egyetlen napon sem szabadna hiányoznia! Imádkozd ezt engesztelésül azokért a sértésekért és szentségtörésekért, amelyeket az Úr azért szenved el, mert közöttünk akart maradni.

Nem magától értetődő dolog, hogy azokat az embereket, akiket nagyon szeretünk, szívélyesen köszöntjük? – Így kellene nekünk – neked és nekem – naponta gyakran köszöntenünk Jézust, Máriát, Józsefet és szent őrangyalunkat!

Tiszteld a szent Szüzet egész szívedből! Nagyon ért ahhoz, hogy szeretetünknek kis jeleit viszonozza.

Ha azonkívül, a hit és a szeretet szellemében, a rózsafüzért is elimádkozod, a Szűzanya gondoskodni fog arról, hogy mindig előbbre haladj Fiának útján.

Hogy volna lehetséges a mindennapi harcban helytállni, ha Anyánk segítsége hiányozna? – Keresed-e ezt kitartóan?

Szent őrangyalunk állandóan kísér bennünket, koronatanúja cselekedeteinknek. A személyes ítéletnél halálod után tanúsítani fogja mindazokat a kis figyelmességeket, amelyeket életed folyamán az Úrnak szeretetből tettél. Sőt: ha ellenséged borzalmas vádjai miatt attól félsz majd, hogy elveszel, akkor őrangyalod tanúsítani fogja szíved mélyének felbuzdulásait – amelyeket te talán már elfelejtettél – és a szeretetnek mindazt a jelét, amelyet az Atyaistennek, a Fiúistennek és a Szentléleknek nyújtottál.

Ne felejtsd el tehát soha őrangyalodat! És ez a hatalmas mennyei fejedelem sem fog soha elfelejteni téged, sem most, sem abban a döntő órában.

Régebben belsőleg hidegen fogadtad a szentáldozást. Alig figyeltél az Úrra, minden csekélység elszórakoztatott. – De most szem előtt tartod – amikor bizalmasan beszélgetsz az Úrral –, hogy az angyalok jelen vannak. Viselkedésed most más lett, mert azt gondolod: Nem szabad, hogy így lássanak engem!

Most az a gondod: „Mit fognak rólam mondani?” jóra vezetett. Egy kis lépést tettél előre a szeretet felé.

Ha úgy érzed, hogy a szíved száraz és nem tudod, hogy mit mondjál, fordulj bizalommal az Istenanyához. Mondd neki: „Szeplőtelen Anya, könyörögj értem!”

Ha hittel hívod segítségül, a szárazságodban is meg fogja veled éreztetni Isten közelségét.