Pontlista

Azt kérdezted tőlem, hogy kell-e keresztet viselnem… És azt feleltem neked: Igen. Mindig hordozzuk a keresztet.

De ez a győzelem keresztje, az isteni pecsét, a valódi istengyermekség biztosítéka. Ezért, ha mindig is a keresztet hordozzuk, boldogan járjuk utunkat.

Ne legyetek szűkkeblűek, éretlen férfiak és nők, rövidlátók és képtelenek arra, hogy természetfeletti horizontunk szélességét átkaroljátok, mint keresztények és Isten gyermekei. Isten – és merészség!

Köszönd meg Istennek, hogy ilyen gyengéden bánik veled, egyszerre atyaian és anyaian. Már eddig is mindig nagyszerű kalandokról álmodtál. Nos, most elkötelezted magad egy csodálatos kalandra, amely szentté tesz.

Ismétlem: Köszönd meg ezt Istennek apostoli élettel.

Leírom neked ezt az egyik levélből: „Az az alázat, amelyet az Evangélium tanít, mélyen megragad engem. De felháborít az a mód, ahogy némelyik keresztény viselkedik, mint megfélemlített bárányok, akik ártanak az Egyház tekintélyének. Ilyen emberek lehettek az ateista író szeme előtt, amikor úgy vélte, hogy a keresztény erkölcs rabszolgaerkölcs…”

A valóság: Szolgák vagyunk, de olyanok, akiket Isten gyermekeinek szabadságára emelnek és nem akarnak vágyaik rabszolgái lenni.

Istennek egy jó gyermeke legyen nagyon emberi – de nem olyan módon, hogy szemtelen és tapintatlan.

Aki Isten gyermekének tudja magát, az nem lehet rabja egy osztály gondolkodásmódjának, mert őt minden ember problémája foglalkoztatja. Megkísérli, hogy Megváltónk igazságosságának és szeretetének szellemében járuljon hozzá a problémák megoldásához. A keresztényeknek ezen alapmagatartására már az Apostol utalt, amikor azt írta, hogy Istennél nincs személyválogatás. Olyan szó ez, amelyet habozás nélkül így fordítok le: Csak egy faj van, az Isten gyermekeinek faja.

Neked, keresztény állampolgárnak egész létedben világossá kell válnia a különbségnek az örömtelen élet és a belső boldogságból fakadó élet között: a krónikus aggodalmaskodás és a bátorság kisugárzása között: olyan viselkedés, amelyet letörtség, kétszínűség és álszenteskedés határoz meg és az egyszerűségben és egyöntetűségben eltöltött élet között. Egyszóval: Mutasd meg mindenkinek a különbséget a világ rabsága és az istengyermekség között.

A távoli horizonton úgy látszik, hogy az ég és a föld egybeolvad. Az a hely, ahol valóban egyesülnek, a te szíved: Az Isten gyermekének szíve. Ezt ne felejtsd el.

„Itt már nincs” – utalt rá az Apostol már a maga korában – „görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, rabszolga vagy szabad, hanem minden és mindenben Krisztus.”

Ezek a szavak ma éppen úgy érvényesek, mint akkor: az Úr előtt nincs különbség a nemzetek, fajok, osztályok, különböző állapotok között… Mindegyikünk újjászületett Krisztusban, új teremtmény, Isten gyermeke. Mindnyájan testvérek vagyunk és testvériesen kell egymással bánnunk.

Derű, kiegyensúlyozottság, hajthatatlan akarat, mély hit és izzó buzgóság: ezek Isten gyermekének elengedhetetlenül szükséges tulajdonságai.

Isten gyermekei vagyunk! Ez az alapvető igazság olyan emberekké alakít át bennünket, akik messze többre képesek, mint csak arra, hogy kölcsönösen elviseljék egymást. Halld az Úr szavát: „Vos autem dixi amicos!” – Én pedig barátaimnak neveztelek benneteket – igen, barátai vagyunk. Ahogy Ő velünk tette, úgy adjuk oda örömmel életünket egymásért, mind szükség idején, mind a közönséges hétköznapokban.

Isten azt akarja, hogy mi, gyermekei, a világ forgatagában átütő erőt képviseljünk! Ne úgy érezzük magunkat, mintha nézők lennénk. A mi feladatunk a harc. Bárhol is vagyunk, álljunk úgy, mint a „csatasorba állított sereg”!