Pontlista

Egyesek elesnek gyengeségből – hiszen agyagból vagyunk formálva és törékenyek –, de zavartalanul kitartanak az Egyház tanítása mellett.

Ilyen emberek azok, akik – Isten kegyelmével – hősies módon bátornak és alázatosnak mutatkoznak, ha beismerik hibájukat és elkötelezve védik az igazságot.

Azt írod nekem, hogy végre meggyóntál és ekkor megtapasztaltad azt a megaláztatást, hogy életed fertőjét – így mondtad – egy ember előtt kell felfedned. Mikor fogod már végre ezt a hiú becsvágyat belsődből kiszakítani? Csak akkor fogsz a gyónásban telve örömmel olyannak mutatkozni, amilyen valóban vagy. Az az „ember”, aki feloldoz bűneid alól, Isten bocsánatát adja neked, Isten felkentje, Krisztus mása, maga Krisztus.

Karácsony. Azt írod nekem: „Ugyanazzal a szent várakozással, mint Mária és József, várom én is, telve türelmetlenséggel, a Gyermeket. Milyen boldog leszek Betlehemben! Érzem, hogy határtalan ujjongásban fogok kitörni! Igen, és én is újra meg akarok születni az Ő számára!”

Teljesedjék kívánságod!

Megint visszatértél balgaságaidhoz! Azután, amikor visszajössz, nincs benned igazi öröm… hiányzik belőled az alázat. Úgy látszik, mintha makacsul ragaszkodnál ahhoz, hogy a tékozló fiúról szóló példabeszéd második részét semmibe vedd – és így megmaradsz a moslék nyomorúságos „boldogságánál”. Felismered törékenységedet, ez sérti gőgödet, ezért halogatod a bocsánatkérést és nem fontolod meg, hogy mi vár rád, ha alázatosan megbánod, amit tettél: Atyád örömteli ölelése és az ünnep annak tiszteletére, aki hazatért és újra kezd.

„Atya, nevetek – ahogy tanácsolta nekem – nyomorúságomon, de anélkül, hogy elfelejteném, hogy nem szabad engednem: akkor sokkal boldogabbnak érzem magam.

De ha elkövetem azt az ostobaságot, hogy szomorú vagyok, azonnal úgy érzem, mintha elvesztettem volna az utat…”

Valódi utálatot kell táplálnunk lelkünkben a bűn iránt.

Mondd neki töredelmes szívvel: Uram, add, hogy soha többé ne bántsalak meg Téged!

De ne ijedj meg, ha érzed szegény tested terhét… és az emberi szenvedélyeket… balgaság és naivság volna, ha csak most fedeznéd fel, hogy „ilyesmi” létezik. Emberi gyengeséged nem akadály, hanem ösztönzés arra, hogy még jobban egyesülj Istennel és kitartóan keresd Őt. Mert egyedül Ő az, aki megtisztít bennünket.

Előbb-utóbb elkerülhetetlenül beleütközöl önmagad nyilvánvaló nyomorúságába. Ezért szeretnélek néhány kísértés ellen felvértezni téged, amelyeket a sátán a füledbe fog súgni és amelyeket azonnal vissza kell utasítanod. Például olyan gondolatokat, mint: Isten elfelejtett téged, az apostolkodásra való hívás illúzió volt, a világ szenvedésének és bűneinek terhe túlhaladja az erőidet, ha apostol leszel…

Semmi sem igaz belőle!

Szíven talált, amikor valaki azt mondta neked: Hiszen te egyáltalán nem a megtérést keresed, hanem egy tokot a nyomorúságod számára… hogy szomorú csomagodat tovább tudd cipelni, lehetőleg kényelmesen, de az aloe keserű ízével a szádban…

Szégyelled magad Isten és a többiek előtt. Régi és most újra friss szennyréteget fedeztél fel magadban: nincs olyan ösztön, nincs olyan rossz hajlam, amit nem találsz meg testhezállóan… hozzá a bizonytalanság felhője szívedben… És a kísértés egészen akaratlanul, egészen váratlanul tör rád, ha fáradt akaratod elkezd engedni. Bár fáj, hogy ilyen állapotban látod magadat, de nem tudod már, hogy megaláz-e ez téged vagy sem… De hiszen ez önmagáért kell, hogy fájjon, Isten iránti szeretetből. A szeretetből fakadó bánat segíteni fog abban, hogy éber légy. Mert a harc folyik, ameddig élünk.

Az úgynevezett depressziós állapotoknak, amelyek úgy keletkeznek, hogy látod vagy hirtelen felfedezed gyengeségedet, nincs lelki alapjuk…

Kérd az igazi alázatot.

„Most is csak egy szegény teremtmény vagyok” – mondtad nekem. Ezt már régebben is tudtad, és ez nagyon ellenedre volt! De most már mosolyogni szoktál rajta anélkül, hogy engednél a küzdelemből, ill. rezignáció nélkül és növekvő örömmel kezded mindig újra a harcot.

„Szeplőtelen Szűz, jól tudom, hogy emberi gyarlóságomban nem teszek mást, mint hogy napról napra növelem bűneim számát…” Ez az a mód, ahogy Anyánkkal beszélsz, mondtad nekem egy pár nappal ezelőtt.

Azt a határozott tanácsot adtam neked, hogy imádkozd a rózsafüzért: áldott legyen az újra és újra megismételt „Üdvözlégy Mária monotóniája”, mely tisztává teszi bűneid monotóniáját.