Pontlista

Így van: Nem érünk semmit, semmik vagyunk, semmit sem tudunk tenni, nincs semmink. Azonkívül a mindennapok fáradozásaiban nem hiányoznak az akadályok és kísértések… De testvéreiddel egyesülve megtapasztalod, hogy örömük hogy oszlat el minden nehézséget, mert szilárdan az Úrra építenek: „Quia tu es Deus fortitudo mea” – mert Te, Istenünk, vagy a mi erőnk.

A merészség sem nem butaság, sem nem könnyelműség, sem nem vakmerőség.

A merészség lelkierő, sarkalatos erény, amelyre a léleknek szüksége van ahhoz, hogy élni tudjon.

Tanulj a következő esetből: Egy emlékezetes alkalommal felhívtam egy kiváló és kemény ember figyelmét arra, hogy magas, befolyásos társadalmi állását kockáztatja, ha továbbra is védelmezi azt a szent ügyet, amelyet oly sok „jó ember” kifogásol.

– Méltóságteljesen és komolyan, olyan hangon, amely a földi dicsőség megvetését fejezte ki, így válaszolt: „A lelkemet teszem kockára!”

Sem az Egyház, sem az emberek – testvéreid ügyeiben nem szabad gőgös vagy önkényes magatartást tanúsítanod. Ezzel szemben szükséges lehet a magabiztosság, amikor társadalmi elkötelezettségeinkben Isten dicsőségét és a lelkek üdvét kell védenünk. Akkor ez nem kevélység, hanem az a hit és lelki erő, amelyről az életben higgadtan, alázattal és határozottan kell bizonyságot tennünk.

Természetesen nagy megértést és részvétet kell mutatnod azok iránt az emberek iránt, akik mindennapi környezetedet alkotják. De ehhez bizonyos fokú akaraterőre is szükség van – mert másképp a megértés és a részvét könnyen bűnrészességgé és önzéssé válik.

Egy lánc olyan erős, mint a leggyengébb tagja.