Pontlista

Aki irányítási feladatokkal foglalkozik, annak először a közjót kell szem előtt tartania. Abból kell kiindulnia, hogy nehéz olyan – a lelki életre vagy az apostolkodásra vonatkozó – utasítást adni, ami mindenkinek egyformán tetszeni fog.

„Nem örül mindenki, ha esik az eső!” – mondja a népi bölcsesség. Tisztázd magadban: hogy így van, az semmiképpen sem a törvény hiányosságát jelenti, hanem sokkal inkább kevesek alaptalan gőgjét és énközpontúságát.

Rend, tekintély, fegyelem… ezek némelyik ember számára csak olyan szavak, amelyek ingerlik őket, ha egyáltalán oda hallgatnak… Lekicsinylően mosolyognak és azt mondják, nem engedik, hogy elvegyék szabadságukat.

Ők maguk – akár férfiak, akár nők – természetesen azt kívánják tőlünk, hogy tiszteletben tartsuk tévutaikat, sőt alkalmazkodjunk hozzájuk. Tiltakozásuk ízléstelen. Hogy másoknak igazi szabadságuk nem enged, nem engedhet meg ilyen primitív viselkedést, azt nem fogják fel.

Akinek az a feladat jut, hogy lelkeket vezessen, annak minden természetes, emberi dologra nyitottnak kell lennie, hogy azt természetfeletti síkra emelje és ezáltal az egyben istenivé válhasson.

Ha valami kizárja, hogy Istennel kapcsolatba hozzuk – és ebben nem szabad tévedned –, akkor az nem is emberi, hanem csak ösztönös, „állati”, nem illik egy értelmes teremtményhez.

A tekintély nem azt jelenti, hogy aki magasabb beosztásban van, az alárendeltjére „ráordítson” és az megint arra, aki az ő alárendeltje. Ahol ilyesmi előfordul, ott a tekintély karikatúrájáról van szó, minden szeretet és tisztesség nélkül. Szakadékot hoz létre az elöljáró és az alattvalók között, mert az elöljáró ahelyett, hogy szolgálna alattvalóinak, adott esetben „felhasználja” őket.

Ne tartozz azokhoz az emberekhez, akik saját maguknál, otthon rendetlenségben élnek, ehelyett azonban mások otthonát szeretnék rendbe hozni.

Mondd – valóban úgy gondolod, hogy mindent tudsz, csak azért, mert a tekintély hordozója vagy?

Jól figyelj ide! Egy jó vezető mindenekelőtt tudja azt, hogy tanulhat és tanulnia kell másoktól!

Lelkiismereti szabadság olyan értelemben, hogy felszabadulás a lelkiismerettől? Nem! Milyen sok bajt okozott népeknek és egyéneknek ez a borzalmas tévedés, amely megengedi, hogy ellene tegyünk saját bensőnk legmélyebb törvényének.

Lelkiismereti szabadság – igen! De ez azon nyugszik, hogy a lelkiismeret fel tudja ismerni és be akarja tartani a megváltoztathatatlan törvényeket. Más szóval: hogy helyesen kialakított lelkiismeret legyen.

Hogy valakit vezetünk, az nem azt jelenti, hogy gyötörjük őt.

Vezetői feladatod van. Gondold meg ezzel kapcsolatban: A legjobb és legerősebb szerszámok is tompák lesznek, elhasználódnak és végül használhatatlanná válnak, ha rosszul bánnak velük.

Ha valaki a vezetésben egyedül, könnyelműen hoz döntéseket, azokat mindig vagy majdnem mindig a problémák egyoldalú látása jellemzi. Bármennyire jó előképzettséged és képességeid vannak – mindenképpen be kellene vonnod azokat, akik a vezetés feladatát megosztják veled.

Ne törődj a névtelen vádaskodásokkal! Ezek az aljas emberek fegyverei.

Minden jó vezetés nélkülözhetetlen alapelve: Úgy kell venni az embereket, amilyenek, segíteni őket abban, hogy növekedjenek és sohasem szabad senkit sem lebecsülni.

Hivatalod gyakorlásában figyelj arra, hogy sohase vidd annyira túlzásba az igazságot, hogy ezzel a felebaráti szeretet feledésbe merüljön.

Egy lánc olyan erős, mint a leggyengébb tagja.

Soha ne mondd egy alárendeltedről: „Nem alkalmas.”

Te vagy az, aki nem alkalmas, mert nem értesz ahhoz, hogy olyan helyre tedd az illetőt, ahol tud valamit nyújtani.

Küzdj magadban a tisztelet és méltóság utáni becsvágyó törekvés ellen! Ehelyett tisztázd magadban azokat a lehetőségeket, amelyek megvannak számodra, hogy jól dolgozzál, azután kötelezettségeidet és azt is fontold meg, hogy áll hatékonyságod… Akkor nem fogsz hivatalok után vágyódni. De ha egyszer hivatalt adnak neked, akkor majd helyesen tudod értékelni a méltóságot: teherként, amelyet az emberek szolgálatában hordasz.