Pontlista

A feszélyezettség, bizalmatlanság, gyanú légkörét teremted magad körül. Amikor beszélsz, a sakkjátékos benyomását kelted, úgy mondasz minden szót, hogy már a következő negyedik lépésre gondolsz…

Emlékezz arra, hogyan ábrázolja az Evangélium a ravasz, álszent farizeusokat és írástudókat: azok a kérdések, amelyeket Jézusnak feltettek, csapdák voltak, „ut caperent eum in sermone”, hogy feleletével megfogják őt.

Utáljad az ilyen viselkedést!

Ha kellemetlen számodra, hogy az igazságot halld, miért kérdezed? Talán azt szeretnéd, hogy a „te” igazságod szerint válaszoljanak, hogy így tévedéseidet igazolják?

Fájdalmasan érintve mondta valaki: Egyes emberekben semmi sincs Jézus Krisztus jelleméből, hanem csak egy maszkot hordanak belőle. Ezért leperegnek róluk a keresztény normák: elkerülik az igazságot és nem hoznak gyümölcsöt.

Nekünk, akik igyekszünk Isten gyermekeiként viselkedni, nem szabad elfelednünk, hogy a Mester azt mondta: „Aki titeket hallgat, engem hallgat…” – Fáradozzunk tehát azon, hogy Krisztust jelenlévővé tegyük, de sohasem a karikatúráját.

Az állandó kétszínűség eredménye olyan élet, amely tele van keserűséggel és nehezteléssel.

Heródes ezt a kívánságát fejezi ki: „Menjetek és kutassatok szorgalmasan a Gyermek után: és ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is odamenjek és hódoljak neki.” Hasonló „tanácsoknál” kérjük a Szentlélek segítségét. Őrizzen meg bennünket az ilyenfajta pártfogók „protekciójától” és „segítségétől”. Az igazi vigasztalók világossága nem fog hiányozni nekünk, ha mi is – mint a napkeleti Bölcsek – az igazságot keressük és teljes őszinteséggel beszélünk.

Némelyik ember bosszús lesz, mert olyan világosan kimondod a dolgokat?

Talán megmozdul valami a lelkiismeretükben, amit szeretnének elfojtani. Te maradj meg ennél a világosságnál! Segítség lehet számukra, hogy helyesen reagáljanak.

Ameddig mások szándékát rosszakaratúan magyarázod, nincs jogod arra, hogy a magad számára megértést kívánj.

Ezt meg kell javítani, azt meg kell reformálni… Állandóan így beszélsz. – Először magadat változtasd meg! – Valóban szükséged van rá! Ezzel már el is kezdenéd reformprogramod megvalósítását… Ameddig ez nem történik meg, nem adok hitelt a megújulásra szóló felhívásodnak.

Hihetetlenül farizeusi némelyik kortársunk magatartása! Megbotránkoznak azon, ha másoktól visszahallják azt, amit előzőleg ők maguk mondtak nekik.

Azt lehetne gondolni, hogy egyetlen feladatod embertársaid életének kikutatása. Amikor végre olyan valakivel találkozol, aki világosan és energikusan illetékességed határai közé utasít, elkezdesz hangosan panaszkodni, mintha megsértettek volna. Ilyen messze megy szégyentelenséged, ilyen eltorzult a lelkiismereted! – És milyen sok emberre érvényes ugyanez…

Egyetlen okos sakkhúzással megkísérled javadra fordítani a helyes nézet „tisztességét” és az ellenkező oldal becstelen „előnyeit.” Erre minden nyelvben csak egy szó van: kétszínűség.

Milyen jóságosak! … Késznek mutatkoznak arra, hogy „megbocsássanak” olyan dolgot, amely egyébként is csak dicséretet érdemel.