Pontlista

Te megfiatalodtál! Valóban észrevetted azt, hogy az Istennel való kapcsolat már rövid idő alatt visszahozta fiatalságod fesztelenségét, sőt újra megkaptad lelki gyermekséged távoli napjainak védettségét – és mégis messze vagy ettől a gyermekségtől. Körülnézel és megállapítod, hogy másokkal is ez történik. Mióta találkoztak az Úrral, évek teltek el, de minél idősebbek és érettebbek lesznek, annál elpusztíthatatlanabb belső fiatalságuk és szívbéli örömük. Nemcsak fiatalnak látszanak: valóban fiatalok és boldogok!

A lelki életnek ez a valósága az, ami az embereket vonzza, bátorságot ad nekik és végül legyőzi őket.

Fordulj hálával mindennap „ad Deum qui laetificat iuventutem” – Istenhez, aki megörvendezteti ifjúságodat.

Azt tanácsolom neked: időről időre próbálj visszatérni a kezdetekhez – ahhoz az „első megtéréshez”. Ez olyan, mintha újra gyermekké válnánk… A lelki életben bizalommal kell engedni, hogy vezessenek, félelmek és csalfaság nélkül; fenntartás nélküli nyíltsággal kell beszélni mindenről, ami gondolatainkat és szívünket megmozgatja.

Mindig nagyobb alázattal és őszinteséggel menj a lelki vezetésre – és pontosan, mert ez is alázat. Gondolj arra – és ne zavartasd magad, hiszen Isten az, aki szól hozzád –, hogy olyan nyílt légy, mint egy kisgyermek, akit olvasásra, a virágok és madarak nevére, az élet örömeire és gondjaira, mindig új dolgokra tanítanak meg és aki azt is megtanulja, hogy szilárdan álljon a lábán…

Szokd meg, hogy mint a kisgyermekek, korán reggel, már az öltözködésnél kis imákat mondj.

Akkor könnyebben meg fogod őrizni napközben Isten jelenlétének tudatát.

A rózsafüzér imádkozása különösen fontos mindazoknak, akik főleg szellemi munkát végeznek vagy tanulmányokat folytatnak. Mert egy gyermek látszólag monoton ismétlései, aki Anyjához, a Szűzanyához könyörög, lassanként széttörik a hiú érvényesülési vágynak és a büszkeségnek magját.