Pontlista

Isten végtelen és tökéletes igazságosságában és irgalmában egyforma szeretettel szereti – de nem ugyanazon a módon – gyermekeit, akik nem egyformák. Az egyenlőség nem azt jelenti, hogy mindenkit ugyanazzal a rőffel mérünk.

Azt kérdezed, hogy hallgass-e és maradj-e tétlen… Ha arról van szó, hogy egy jogos törvényt jogtalanul támadnak: Nem!

A szegények – mondta barátunk – olyanok, mint egy lelki könyv, amely belsőleg előbbre visz és ők alkotják imáim fő témáját. Fájdalmat okoznak nekem és mert Krisztussal találkozom bennük, az Ő fájdalma az, ami nekem fáj… Ez a fájdalom tudatossá teszi bennem, hogy szeretem Őt és őket.

Ha egy becsületes ember a földi élet keserű igazságtalanságával kerül szembe, akkor örül, ha az Isten örök igazságosságára gondol. Bár ismeri saját nyomorúságát, mégis kiált, mint Pál, telve vággyal. Bárcsak valósággá válna kívánsága: „Non vivo ego”, nem én élek, itt és most, hanem Krisztus él bennem. És élete örök élet.

Hivatalod gyakorlásában figyelj arra, hogy sohase vidd annyira túlzásba az igazságot, hogy ezzel a felebaráti szeretet feledésbe merüljön.