Pontlista

Nem igaz, hogy a jó katolikus élete ellentétben van azzal, hogy a polgári társadalom lojális tagja legyen. Ugyanúgy nem ütközhet az Egyház és az állam sem egymással, ha mindenkori törvényes hatalmukat az Isten által rájuk rótt feladataik betöltésére gyakorolják.

Akik az ellenkezőjét állítják, hazudnak – igen, hazudnak! Ezek ugyanazok az emberek, akik bennünket, katolikusokat, egy feltételezett szabadság nevében szeretnének „barátságosan” visszaűzni a katakombákba.

Azok az emberek, akik a világ rabjai lettek, mindent megtesznek azért, hogy minél hamarabb elrabolják a lelkektől Istent – és ezzel nagyon gyorsan a világot is. Nem szeretik ezt a világot: csak kizsákmányolják és lábbal tapossák embertársaikat.

Ne ess áldozatul te is az ilyen kétszeres csalásnak!

Őrizkedj attól az alapvető tévedéstől, hogy azt gondold, vannak korodban és életedben olyan – tisztességes és törvényes – cselekvésmódok és szándékok, amelyeket nem lehet Jézus Krisztus tanításának szentségével összefüggésbe vagy összhangba hozni.

De kérlek, ne ereszd el a füled mellett, hogy kifejezetten „tisztességes és törvényes” tevékenységről beszélek. A többieknek úgy sincs jogosultságuk.

A vallást nem szabad az élettől elszakítani – sem gondolatban, sem a hétköznapok valóságában.

Nem tehetjük a kezünket az ölünkbe, mialatt egy körmönfont üldözés szeretné az Egyházat halálos mozdulatlanságra ítélni. A legszívesebben azt vennék, ha visszavonulna a nyilvánosságtól, de mindenekelőtt azt szeretnék megakadályozni, hogy állást foglaljon a nevelés, a kulturális élet és a család kérdéseiben.

De hiszen nem a „mi” jogainkról van szó, hanem Isten jogairól, melyeknek megvédését Ő ránk, katolikusokra bízta, hogy érvényre juttassuk őket.

A földi élet számtalan realitása – például a technika, a tudomány, a társadalom, a politika vagy kultúra – hatalmas akadályaivá válnak a hitből fakadó életnek magukra hagyatva, vagy ha egyedül olyan emberek határozzák meg őket, akikben nincs meg hitünk fénye. Ezek a realitások akkor olyan fallal körülzárt területet képeznek, ahonnan az Egyház ellenséges szándékkal ki van zárva.

Te – kutató, író, tudós, politikus, kézműves… neked, mint kereszténynek az a kötelességed, hogy mindezt megszenteld. Gondolj az Apostol szavára, hogy az egész teremtés vajúdik és Isten gyermekeinek szabadságára vár.

Már sok évvel ezelőtt egészen világosan felismertem egy alaptételt, amely sohasem fogja érvényét veszíteni: Egy olyan társadalomban, amely elfordult a hittől és a krisztusi erkölcstől, az Evangélium örök igazsága hirdetésének és terjesztésének új módjára van szükség, saját életünkkel kell azt tanúsítanunk.

Az emberi társadalomban, a világ legbelső magjában az Isten gyermekeinek erényeikkel kell világítaniok, mint fény a sötétségben – „quasi lucernae lucentes in caliginoso loco”.

Különös, hogy milyen gyakran félnek sokan – a szabadság nevében! – és igyekeznek megakadályozni, hogy a katolikusok egészen egyszerűen jó katolikusok legyenek!

Óvakodj azoktól a kortársaktól, akik rágalmakat és gyanúsításokat terjesztenek. Ugyanis ezeket egyesek felületességből, mások rosszakaratból felkapják – és így megzavarják a békés egymás mellett élést, megmérgezik a közvéleményt.

Bizonyos helyzetekben a valódi felebaráti szeretet azt kívánja, hogy az ilyen szennyet felfedjük és azokat is, akiktől ered… Mert egyébként ők, segítőik vagy azok, akik ezt a szemétséget meghallgatják, félrenevelt lelkiismeretükben ezt a következtetést vonhatják le, hogy a hallgatás beleegyezés.

A szektások nagy hangon kiabálnak – ahogy ők mondják – „fanatizmusunk” ellen, mert évszázadok telnek el és hitünk változatlan marad. Más a helyzet a szektások saját fanatizmusával: mivel semmilyen kapcsolatban nincs az igazsággal, a történelem folyamán mindig új és más formát vehet fel – mindig újra talál valami ijesztő mumust, hogy az Egyháznak ártson, üres frázisokat terjeszt, amelyet tetszés szerint lehet megtölteni. „Szabadságról” beszélnek és láncok közé szorítják azt: „haladás”-ról és a barbársághoz való visszatérést értik rajta; „tudományról”, és mögötte saját tudatlanságukat rejtik el… Így minden alkalommal a régi, tönkrement áru más, új csomagolásban kerül piacra.

Növekedjen tehát mindennap hitednek „fanatizmusa” – mert egyes-egyedül ez az, ami az egyetlen igazságot megvédi.

Ne ijedj meg és ne csodálkozz rajta, hogy milyen korlátolt némelyik ember. Sohasem fognak hiányozni az olyan balgák, akik állítólagos képzettségük mögé rejtik tudatlanságukat.

Valóban szomorú látvány, hogy olyan emberek, akik Krisztust gyűlölik és olyanok, akik azt állítják, hogy Neki szolgálnak, kart karba öltve együtt menetelnek és bár különböző indítékok alapján, melyek elválasztják őket egymástól, egyek abban, hogy a keresztények, az Isten gyermekei ellen harcolnak…