Pontlista

Többet kell tőled követelni: mert te többet tudsz adni és többet kell adnod. Gondold meg!

Azt hallottam egyszer, hogy nagy csatáknál gyakran történik valami figyelemreméltó dolog. Akkor is, ha a mennyiségi túlerő emberben és anyagban látszólag előre biztosítja a győzelmet, a harc forgatagában lehetnek olyan pillanatok, amikor egy frontszakasz gyengesége miatt vereség fenyeget. Azután szigorú parancsok jönnek a felső vezetéstől és a réseket betömik a gyenge pontokon. Rád és magamra kellett gondolnom. Istennel, aki egyetlen csatát se veszít el, mindig győztesek leszünk. Ha tehát az életszentségért folyó harcban úgy érzed, hogy elfogy az erőd, hallgass a parancsokra, hozzájuk tartsd magad – engedd, hogy segítsenek neked… Mert Ő sohasem szenved hajótörést.

Készségesen kell engedelmeskedni – de értelmesen, szeretettel és olyan felelősségtudattal, aminek semmi köze a vezetők megítéléséhez.

Apostoli feladatok teljesítésénél hűséges engedelmességed nem függhet attól, hogy mi a véleményed a vezető emberi tulajdonságairól vagy vezetési módszeréről. Ekkor ugyanis az engedelmesség már nem lenne erény.

A keresztek nagyon különbözőek lehetnek: gyémántból, gyöngyből, smaragdból, zománcból, elefántcsontból… fából is, mint Urunk keresztje. Minden kereszt egyforma tiszteletet érdemel, mert mindegyik az emberré lett Isten áldozatára emlékeztet bennünket. – Vidd át ezt a megfontolást az engedelmességre és ne felejtsd el, hogy Ő tétovázás nélkül átölelte a kereszt fáját és így váltott meg bennünket.

Csak ha engedelmeskedel és ezzel megmutatod szándékod tisztaságát, akkor tudsz – a szükséges feltételeknek megfelelően – testvéri feddéssel segíteni és akkor tudod ezen kötelesség teljesítése által az egységet megszilárdítani.

Engedelmesség… szóval, szívvel és az értelemmel. Engedelmesség nem embernek, hanem Istennek…

Az engedelmesség erénye idegen lesz számodra, ha az adott utasítást nem szereted igazán, ha tehát a kapott megbízást nem fogadod el valóban belsőleg.

Sok bajt azonnal el lehet hárítani, másokat csak idővel. De mindegyiket legyőzzük, ha hűségesek vagyunk, azaz: ha engedelmeskedünk és azt, amit parancsoltak, megtesszük.

Az Úr egy egészen meghatározott apostolkodást kíván tőled – úgy mint akkor, amikor a százötvenhárom nagy hal – nem akármilyen halak, hanem éppen ezek – a bárka jobb oldalán kerültek a hálóba.

Azt kérdezed tőlem: Miért van az, hogy nem fogok semmit, holott tudom, hogy „emberhalász” vagyok, sok baráti kapcsolatom is van és azt is világosan tudom, hogy ki felé kell irányulnia az én sajátos apostolkodásomnak? Az Isten iránti szeretet hiányzik belőlem? A lelki életem hiányos?

Péter adja meg neked a választ annál a bizonyos csodálatos halfogásnál: „Mester… egész éjszaka fáradoztunk, de semmit nem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.” Jézus Krisztus nevében: Kezdd el újra! Megerősödve! Félre a rezignációval!

Engedelmeskedj sok haszontalan tépelődés nélkül… Kedvetlenséget vagy idegenkedést nyilvánítani egy utasítás iránt, jelentős hiba, ilyesmit „érezni” nem bűn, sőt alkalmat adhat arra, hogy erőteljes önlegyőzéssel hősies erénygyakorlatot végezzünk…

Nem én találtam ezt ki. Emlékszel? Az Evangélium beszél egy családapáról, aki mindkét fiának ugyanazt a feladatot adja… És Jézus örül annak, aki annak ellenére, hogy először ellene mondott, azután mégis megteszi! Az Úr örül, mert az engedelmesség a szeretet gyümölcse.

Az engedetlenség oka nagyon gyakran az, hogy „bezárjuk a fülünket”. Nem akarjuk a parancsot hallani. És miért nem? Mert hiányzik belőlünk az alázat vagy a szolgálatkészség…

Szeretnél helyesen engedelmeskedni? Akkor először is pontosan figyelj oda, hogy az utasítás jelentőségét és értelmét megértsd. És ha valamit nem értettél, akkor kérdezz!

Mikor fogod végre megérteni, hogy engedelmeskedned kell? Ugyanis az is egy módja az engedetlenségnek, ha eltékozlod az idődet ahelyett, hogy azt tennéd, ami mindennapi kötelességeidhez tartozik. Napjaid percei legyenek kitöltve: munkával, tanulással, apostolkodással, lelki élettel.