Pontlista

Rend, tekintély, fegyelem… ezek némelyik ember számára csak olyan szavak, amelyek ingerlik őket, ha egyáltalán oda hallgatnak… Lekicsinylően mosolyognak és azt mondják, nem engedik, hogy elvegyék szabadságukat.

Ők maguk – akár férfiak, akár nők – természetesen azt kívánják tőlünk, hogy tiszteletben tartsuk tévutaikat, sőt alkalmazkodjunk hozzájuk. Tiltakozásuk ízléstelen. Hogy másoknak igazi szabadságuk nem enged, nem engedhet meg ilyen primitív viselkedést, azt nem fogják fel.

Fáradhatatlanul dolgozol, de mivel nem tartasz rendet, fáradozásod hatástalan marad.

Ezzel kapcsolatban eszembe jut egy válasz, amelyet egyszer olyan valakitől kaptam, akinek nagy volt a tapasztalata ezen a területen. Dicsérni akartam az egyik munkatársát és azt mondtam: „Roppant sokat dolgozik!” Az illető szárazon válaszolta: „Inkább mondja úgy, hogy állandóan mozgolódik.”

Te fáradhatatlan, de sajnos, terméketlen tevékenységet folytatsz – állandóan csak „mozgolódsz”.

Világos előtted: A munka sürget és minden perc, amelyet a kényelemszeretetnek engedünk, az Isten dicsőítéséből elvont idő. – Tehát mire vársz még, hogy minden pillanatot lelkiismeretesen felhasználj? Továbbá azt tanácsolom neked, vizsgáld meg egyszer, hogy ezek az üres percek – voltaképpen órák, ha összeszámoljuk őket! – nem rendetlenség és restség következményei-e?

Gondok? Nincsenek gondjaim, mondtam neked, mert sok dologról „gondoskodom”…

Amikor az időbeosztásodat elkészíted, azt is gondold meg, hogy fogod az „üresjáratokat” felhasználni, amelyek váratlanul mindig újra adódnak.

Nagy vágyad, hogy az egész emberiség ismerje meg valóban Krisztust, nekem egészen természetesnek tűnik. De te magad azzal kezdd el, hogy felelősséget érzel azoknak az embereknek üdvéért, akikkel együtt élsz, munkatársaid, tanulótársaid megszentelődéséért… Ez az a minden mást megelőző feladat, amelyet az Úr rád bízott.