Pontlista

Valódi utálatot kell táplálnunk lelkünkben a bűn iránt.

Mondd neki töredelmes szívvel: Uram, add, hogy soha többé ne bántsalak meg Téged!

De ne ijedj meg, ha érzed szegény tested terhét… és az emberi szenvedélyeket… balgaság és naivság volna, ha csak most fedeznéd fel, hogy „ilyesmi” létezik. Emberi gyengeséged nem akadály, hanem ösztönzés arra, hogy még jobban egyesülj Istennel és kitartóan keresd Őt. Mert egyedül Ő az, aki megtisztít bennünket.

Az Úrnak nagyon fáj sok férfi és nő meggondolatlansága, akik nem vesznek maguknak annyi fáradságot, hogy a tudatos bocsánatos bűnöket kerüljék. Az emberek azzal igazolják magukat, hogy ez végül is normális dolog, mindenki megbotlik néha…

Jól figyelj ide; amikor a csőcselék elítélte és megölte Jézust, a legtöbben először csak együtt kiáltottak a többiekkel – mint mindenki! –, azután csak együtt mentek a többiekkel az Olajfák hegyére, mint mindenki!… Végül azonban „mindenki” viselkedése magávalragadó áramlattá vált, amelyből már senki sem tudta vagy akarta kivonni magát… és így keresztre feszítették Jézust! Húsz évszázad múlt el azóta és nem tanultunk belőle semmit.

„Felix culpa!” – énekli az Egyház… Áldott a botlásod – suttogom füledbe –, ha úgy hatott, hogy még egyszer nem botlasz meg: és jobban, ha hatására embertársadat, aki nem ér kevesebbet, mint te, megérted és oltalmazod.

Szeresd hazádat! Ez a szeretet keresztény erény. De ha a patriotizmus nacionalizmussá fajul, amely ellenszenvvel és megvetéssel, igazságtalanul és szeretetlenül lenézi a többi népet és nemzetet, akkor az bűn.

„Mindent el akarok viselni – addig, amíg azt nem parancsolják, hogy bűnt kövessek el!” – mondta nekem végsőkig menő elhatározással egy olyan szorult helyzetben lévő teremtés, akinek személyes életét, emberi és keresztény reményeit a hatalmas ellenség majdnem megsemmisítette.

Fontold meg! Tanulj belőle! Minden vesszen el – ameddig azt nem parancsolják, hogy bűnt kövess el.

Mihelyt párbeszédbe kezdünk a kísértéssel, az elrabolja a lélek békéjét, ahogy a tisztátalanság, ha beleegyezünk, elpusztítja a kegyelmi életet.

Testestől-lelkestől odaadta magát a tisztátalanságnak. A hite ettől kilúgozódott… de alapjában véve pontosan tudja, hogy problémája nem hitbeli probléma…

Igen, őszinte bánattal kérj bocsánatot és vezekelj elmúlt életed minden tisztátalan epizódjáért. De vigyázz arra, hogy ne idézd azokat újra emlékezetedbe.

A halál és az ítélet a bűn következménye. Egyedül a pokol büntetés a meg nem bánt bűnökért. Aki Isten kegyelmében él, annak nincs mitől félnie.

Helyezkedj Miasszonyunk védelme alá, aki a jó tanács Anyja, hogy sohase jöjjön ki szádból olyan szó, amely Istent megsérti!

A szemlélődő imában Urunk szenvedése kilép a történelem élettelen keretéből. De többé már nem is jámbor megfontolások tárgya, hanem úgy jelenik meg szemeink előtt, mint borzalmas, nyomasztó, szörnyű és véres áldozat, amilyen volt is – mint az isteni szeretet végletekig menő tette…

Amikor ezt szemléljük, megvilágosodik előttünk, hogy a bűn végtelenül több, mint egy kis „helyesírási hiba” részünkről. Bűnt elkövetni azt jelenti: Krisztust keresztre feszíteni, kezeit és lábait szétszaggatni…