Pontlista

„Az ima”: Az ember alázata, aki megismeri nagy nyomorúságát és Isten nagyságát. Imádva fordul hozzá, mert Tőle vár mindent, önmagától semmit.

„A hit”: Az értelem alázata, amely lemond saját mércéjéről és meghajol az Egyház ítélete és tekintélye előtt.

„Az engedelmesség”: Az akarat alázata, mely Isten iránti szeretetből aláveti magát egy másik akaratnak.

„A tisztaság”: A test alázata, amely a szellemnek akarja alávetni magát.

„Az önmegtagadás” külső dolgokban: Az érzékek alázata.

„A vezeklés”: Az összes vágy alázata, melyeket Istennek áldozunk fel.

Az alázat az őszinteség biztosítéka az aszkézis útján.

Igen, őszinte bánattal kérj bocsánatot és vezekelj elmúlt életed minden tisztátalan epizódjáért. De vigyázz arra, hogy ne idézd azokat újra emlékezetedbe.

Egyes megjegyzések csak azokat sérthetik meg, akik úgy érzik, hogy személyesen érinti őket. Ha az ember szívvel-lélekkel elkötelezte magát Krisztus követésére, akkor a másoktól jövő szidalom a tisztulás eszköze lesz: még csak most fogjuk igazán helyesen és tüzes lélekkel folytatni az utat.

Feltétlenül szükséges, hogy Urunkat, Jézus Krisztust egészen közelről kövessük. Ő így akarja és nincs más út…

Ez a követés a Szentlélek műve bennünk, mindegyikünk lelkében, a tiedben is: légy tanulékony, ne emelj barikádokat Isten ellen, engedd meg, hogy minden nyomorúságod ellenére megfeszítetté alakítson át.

Végül elegünk lesz a „szeretet” szóból, ha valaki mindig csak a szájával mondja, de sohasem teszi hitelessé cselekedetével és kis áldozatokkal.

Az önmegtagadás minden szempontból nagyon fontos.

Először is tisztán természetes, emberi okokból. Aki képtelen az önuralomra, sohasem fog tudni jó hatást gyakorolni másokra. Minden külső csábításnál vereséget fog szenvedni, ha az saját hajlamainak hízeleg. Energia nélküli emberré válik, aki képtelen arra, hogy szükség esetén egy nagy megerőltetésre összeszedje magát.

Azután természetfeletti, hitből származó okokból. Nem látod, hogy mennyire igazságos, hogy Neki, aki irántunk való szeretetből mindent odaadott, a vezeklés és a lemondás kis cselekedeteivel szeretetünket és tiszteletünket kimutassuk?

Az önmegtagadás szelleme nem annyira a szeretet következményeként, mint inkább megnyilatkozásaként jön létre. Ha kivonod magad ezek alól a kis áldozatok alól, akkor – ismerd csak el! – szereteted az iránt, aki maga a SZERETET, alábbhagyott.

Nem vetted még észre, hogy az olyan emberek, akik az aszkézis keresztény szellemét megvalósítják, egyszerű életmódjuknak köszönhetően mindazt, ami jó – még a tisztán földi szempontból kényelmes dolgokat is –, nagyobb örömmel élvezik, mint mások?

Az áldozat, az önmegtagadás szelleme nélkül lehetetlen a boldogság a földön.

Ha egyszer elhatároztad, hogy aszkétikusan élsz, akkor belső, lelki világod gazdagabb lesz és működésed gyümölcsözőbb.

Egyet nem szabad elfelejtenünk: minden emberi vállalkozásban kell, hogy legyenek férfiak és nők, akik életükben és működésükben felállítják Krisztus keresztjét, amely mindenből kiemelkedik, látható és gyógyít. A béke és öröm jele a Megváltásnak, az emberi nem egységének záloga és annak a szeretetnek biztosítéka, amellyel az Atyaisten, a Fiúisten, a Szentlélekisten, a legszentebb Szentháromság ajándékozta meg az emberiséget és mindig újra megajándékozza.

„Ne nevessen ki, Atya … Néhány nappal ezelőtt rajtakaptam magam azon, hogy egészen ösztönösen hoztam áldozatot az Úrnak – mégpedig annak az időnek formájában, amelyet azzal kellett töltenem, hogy gyermekeim egy szétment játékát megjavítsam…”

Nem, én nem találom ezt nevetségesnek, nagyszerűnek találom! Azonkívül arra gondolok, hogy Isten szeretetében bennünk is meggyógyítja a töréseket és szakadásokat.