Pontlista

Néha jelentkezik az a kísértés, hogy el akarunk lopni egy kis időt a magunk számára…

Tanuld meg már, hogy levetkőzd ezeket a kicsinyes dolgokat: hozd rendbe dolgaidat!

Ha a képzeleted önmagad körül forog, lehetetlen helyzeteket és képeket hoz elő, amelyek általában nem illenek utadhoz és értelmetlenül eltérítenek, hideggé tesznek és Isten jelenlététől eltérítenek. Mindez: Hiúság!

Ha képzeleted másokra irányul, akkor könnyen abba a hibába esel, hogy elítéled őket – akkor is, ha az nem a te feladatod – és viselkedésüket nem megfelelő, hozzá nem értő módon magyarázod. Vakmerő ítélkezés.

Ha képzelőerőd saját képességeiddel, esetleg kifejezésmódoddal foglalkozik, vagy azzal a csodálattal, amelyet másokban keltesz, akkor az a veszély fenyeget, hogy elveszted a szándék tisztaságát és gőgössé válsz.

Szabad utat engedni a képzeletnek, általában időpocsékolás, azonkívül megnyitja az utat – ha nem fékezzük meg – számtalan önként vállalt kísértésnek.

Egyetlen nap se hagyd el a belső önmegtagadást!

Hihetetlen, hogy milyen boldog lehet az ember ezen a világon! És milyen sok ember akarja mégis feltétlenül búnak ereszteni a fejét: kergetik önzésüket és úgy tesznek, mintha ezzel az élettel mindennek vége lenne!

Neked nem szabad hozzájuk tartoznod… Tisztítsd meg minden pillanatban szándékodat!

Némelyik ember csak azokat a szavakat hallja meg, vagy csak azokat a szavakat akarja meghallani, amelyek saját fejében vannak.

Sok ember számára a megértés, amelyet másoktól vár, abban áll, hogy azok saját „pártjára” álljanak…

Nem tudok hinni szavahihetőségedben, ha nincs rossz, kellemetlen érzésed már a legkisebb, ártalmatlannak látszó hazugságnál. Ez megbántja Istent és ezért nem is kis dolog, sem nem ártatlan.

Miért tételezel fel előre rosszat, amikor ezt vagy azt látod, hallod, vagy valamit megbeszélsz? Miért van benned ez a hajlam, hogy „rosszat” szimatolj, ami voltaképpen nem a többiek szándékában, hanem a te saját lelkedben van?

Aki nem tiszta szellemben olvas valamit, az nemigen fogja tudni észrevenni az író tiszta érzületét.

Egy szektás mindenben, amit mások elkezdenek, csak szektásságot lát. Embertársait is nyomorúságos szívének mértékével méri.

Sajnáltam azt az államférfit. Sejtette, hogy vannak megoldatlan kérdések – hogy is lehetne másképp az életben –, de elutasító volt és bosszús lett, amikor azokat előtte néven nevezték. Jobban szeretett volna nem tudni róluk, mindent szürkületi félhomályban hagyni és így nyugton maradni.

Azt tanácsoltam neki, hogy világosan és szépítgetés nélkül foglalkozzon a problémákkal, mert csak így lehet azokat eltüntetni. És biztosítottam őt arról, hogy azután valóban békében fog élni. Ne próbáld a saját vagy mások problémáit úgy megoldani, hogy nem veszel tudomást róluk: ez kényelmesség és restség lenne. Így tágra nyitnánk a kaput az ördögnek.

Teljesítetted kötelességedet? … És tiszta szándékkal? … Igen? – Akkor ne csinálj magadnak gondot némelyik furcsa ember miatt, aki rosszat fedez fel – ami persze csak saját látásmódjában létezik.

Inkvizítori módon kérdezlek téged, hogy döntésedet, mely az ő szemükben értéktelen, jónak vagy rossznak tartod.

Nyugodt lelkiismerettel felelted: „Csak annyit mondhatok, hogy szándékom tiszta és – azonkívül: Csak én tudom, hogy döntésem mibe került nekem…” Azután még hozzátetted: Mivel életem alapja és célja Isten, számomra semmi sem „értéktelen”.

Ügyelj arra, hogy jószándékaidat mindig alázat kísérje. Mert nem ritkán kemény ítélkezés van ezek mellett, képtelenség arra, hogy más véleményt érvényesülni hagyjunk, vagy egy bizonyos személyes vagy nemzeti, ill. kollektív gőg is társul hozzá.

Természetesen nem „rossz” dolog, ha tisztán emberi motívumok alapján tisztességesen élünk.

De mégis milyen más, ha a döntő motívum az Isten iránti szeretet!

A barátunk, aki látta, hogy milyen keményen és mégis örömmel dolgoznak, azt kérdezte: „Csak azt mondjátok meg, lelkesedésből csináljátok mindezt?” – A vidám és derűs válasz így hangzott: Lelkesedésből? Az nagy felsülést eredményezne! Nem, „per Dominum nostrum Iesum Christum!” csináljuk – az Úr Jézus által és érte, Aki folyvást vár ránk.

Szomorú lettél, amikor valaki – Krisztus lelkületével teljesen ellentétben – megjegyezte: „Bocsáss meg ellenségeidnek! Nem tudod elképzelni, hogy ez mennyire dühbe hozza őket!”

Nem tudtad visszatartani magad, és békésen válaszoltál: „Nem akarom a szeretetet embertársam megalázása árán megvásárolni. Megbocsátok, mert szeretek és mert sürget az, hogy Jézus példáját kövessem.”

Megmondom neked a belső nyugtalanságod elleni gyógyszert: türelem, a szándék tisztasága és természetfeletti látás.

A rágalmazás az irigység leánya és az irigység a terméketlenség kompenzálása.

Ha egyszer úgy látod, hogy fáradozásaid nem hoznak gyümölcsöt, akkor vizsgáld meg, hogy alapjában véve miről van szó nálad. Ha jól dolgozol és nem zavar meg az, hogy mások is azt teszik látható eredménnyel, akkor tudd meg: fáradozásaid hiábavalósága csak látszólagos. Adott időben be fogod takarítani a termést.