Pontlista

Készségesen kell engedelmeskedni – de értelmesen, szeretettel és olyan felelősségtudattal, aminek semmi köze a vezetők megítéléséhez.

Sok módja van a zavarkeltésnek. Az egyik az, ha a kivételt szabállyá tesszük.

Azt hiszed, a többiek sohasem voltak olyan fiatalok, mint te? Azt hiszed, sohasem érezték, hogy a család hatalma alatt állnak, mintha kiskorúak volnának? Azt hiszed, ők nem találkoztak azokkal a kisebb-nagyobb problémákkal, amelyekkel most küszködsz? – Nem! Ők is keresztülmentek ugyanolyan helyzeteken, amelyeken most neked kell keresztülmenned és megérlelődtek általa, mialatt – az isteni kegyelem segítségével – kitartottak és önsajnálat nélkül kordában tartották Énjüket. Ahol lehetett alkalmazkodni, alkalmazkodtak; ahol ez nem volt lehetséges, lojálisan viselkedtek, felfuvalkodottság és agresszivitás nélkül, higgadtan és alázatosan.

Ha a szokásos munkádban az akarat ellanyhul, akkor tartsd újra szemed előtt a következőket:

„A tanulás, a munka: lényeges alkotórészei utamnak. Ha restségem következtében hiányozna hozzáértésem, az keresztényi feladatomat lehetetlenné, hatástalanná tenné. Isten akarata, hogy a hozzáértésért fáradozzam, ezáltal jobban elérjem az embereket és így tudjak nekik segíteni.”

Ne kételkedj abban, hogy ha feladod munkádat, akkor kivonod magadat és másokat az Isten terveiből.

Nem arról van szó, hogy kötelességeidet lanyhán intézd el, hanem arról, hogy folyamatosan teljesítsd, Isten lépéseinek mértéke szerint.

Ha mi, keresztények, valóban hitünk szerint élnénk, minden idők legkorszakalkotóbb forradalma következne be … Mindegyikünknek együtt kell működnie a megváltás művével.

Gondolkozz rajta!

Hogy valójában mit jelent a felelősség, az akkor fog megvilágosodni előtted, ha megérted, hogy Isten színe előtt csak kötelességeid vannak. Az Úr majd gondoskodik róla, hogy jogokat is kapj!

Bárcsak második természeteddé válna, hogy olyan odaadással törődsz másokkal, ami elfelejteti veled saját létedet!

Nehéz helyzetekben a következő gondolat segíthet: Minél inkább növekszik hűségem, annál jobban hozzájárulok ahhoz, hogy mások is növekedjenek a hűségben.

Milyen jótékony hatással van, ha érezzük, hogy kölcsönösen támogatjuk egymást!

Ne maradj meg az „elméletnél”! Mindennapi életünknek kell a minket betöltő fenséges eszméket bátran termékeny mindennapi valósággá alakítani.

Valóban: a régi megérdemli tiszteletünket, a hagyomány hálánkat. Tanulnunk kell belőle és meg kell szívlelnünk a tapasztalatokat.

De nem szabad eltúlozni, mindent a maga idejében! Talán úgy öltözködünk még most is, mint nagyszüleink? Még mindig az elmúlt évszázadok púderezett parókáit hordjuk?

Ne bosszankodj mások egy-egy ostobaságán! Mert sokszor a felelősségteljes viselkedés nem annyira a megfelelő lelkület miatt hiányzik, hanem inkább a gondolkodás hiányára és a még elégtelen képzettségre vezethető vissza.

Ezeket a hiányokat lassanként meg kell szüntetni, ami a tanítóra és vezetőre még nagyobb felelősséget ró!

Ha ilyen feladatod van, mindig újra meg kell vizsgálnod magad arra vonatkozóan.

Te felelős beosztásban vagy és egyedül aszerint cselekszel, hogy mit mondanak az emberek? Ez ostobaság! – Elsősorban ennek kell fontosnak lennie számodra, hogy Isten mit fog szólni ahhoz, amit teszel és csak azután – néha egyáltalán nem – kell mérlegelni a többiek véleményét. Mert így szól az Úr: „Mindazt… aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom mennyei Atyám előtt. De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”

Felelősségteljes beosztást töltesz be. Ennek gyakorlásában fontold meg a következőt: Ha munkamódszered túlságosan saját személyedre van szabva, nélkülözhetetlenné teszed magad. Ha egyszer a személy kiesik, a munka folyamatossága odavan.

Az egyik fontos alapelv annak érdekében, hogy a vezetési feladatoknál jó munkát végezzünk, abban áll, hogy messzemenően megosztjuk a felelősséget. Nem azt értem ezen, hogy a felelős kényelmesebbé tegye a maga dolgát, vagy hogy személytelen maradjon, hanem azt, hogy minden egyestől számadást kíván meg saját feladatáról és ilyen módon maga is „számot tud adni” Isten előtt és ahol célszerű, az emberek előtt is.

Hivatalod gyakorlásában figyelj arra, hogy sohase vidd annyira túlzásba az igazságot, hogy ezzel a felebaráti szeretet feledésbe merüljön.

Egy lánc olyan erős, mint a leggyengébb tagja.

Soha ne mondd egy alárendeltedről: „Nem alkalmas.”

Te vagy az, aki nem alkalmas, mert nem értesz ahhoz, hogy olyan helyre tedd az illetőt, ahol tud valamit nyújtani.

Küzdj magadban a tisztelet és méltóság utáni becsvágyó törekvés ellen! Ehelyett tisztázd magadban azokat a lehetőségeket, amelyek megvannak számodra, hogy jól dolgozzál, azután kötelezettségeidet és azt is fontold meg, hogy áll hatékonyságod… Akkor nem fogsz hivatalok után vágyódni. De ha egyszer hivatalt adnak neked, akkor majd helyesen tudod értékelni a méltóságot: teherként, amelyet az emberek szolgálatában hordasz.

A gyalázat órájában, a kereszt alatt Mária ott van, Fiához közel… készen arra, hogy sorsában osztozzék.

Győzzük le a félelmet attól, hogy ott, ahová állítottak, felelős keresztényeknek valljuk magunkat. Lehet, hogy ez kényelmetlen, de az Istenanya segíteni fog.