Pontlista

Hogy válsz nyílttá és egyszerűvé? Hallgasd meg és szemléld szívedben Péter szavait: „Domine, Tu omnis nosti…” – Uram, Te mindent tudsz!

„Abyssus abyssum invocat…” – az egyik szakadék vonzza a másikat – egyszer már emékeztettelek erre. Ez a mondat pontosan a hazugok és kétszínűek, a szószegők és árulók viselkedésére vonatkozik. Mivel ebben az életmódban kényelmetlenül érzik magukat, elrejtik azt, hogy nem tisztességesek, egyre megvetendőbb dolgokba bonyolódnak és így szakadékot támasztanak önmaguk és embertársaik között.

A tudálékos tudatlanságnak tartja a tudós egyszerűségét és alázatát.

Ne tartozz azok közé, akik, amikor egy parancsot kapnak, azonnal arra gondolnak, milyen módon tudnák megváltoztatni… – Azt lehetne mondani, hogy túl sok bennük a „személyiség”! És egyenetlenséget okoznak, ill. rombolnak.

Tapasztalatod, az a tény, hogy olyan jól ismered a világot, hogy tudsz olvasni a sorok között, a gyakorlott éleslátás, kritikai szellem… mindaz, ami kapcsolataidban és dolgaidban túl messzire vitt, annyira, hogy kissé cinikussá tett, mindez a „túlzott realizmus” (ami a természetfeletti szellem hiánya) betört belső életedbe is. – Mivel nem vagy egyszerű, időnként hideggé és kegyetlenné válsz.

Alapjában véve jó gyerek vagy, de Machiavellinek tartod magad. – Ne felejtsd el, hogy az ember akkor mehet be a mennyországba, ha becsületes és jó, nem kellemetlen kis intrikus.

Méltatlan vagy rá? Nos, akkor fáradozzál azon, hogy méltóvá válj! És ezzel vége!

Milyen mánia az, hogy mindenben „rendkívüli” akarsz lenni? Ami most nyomasztóan hat rád, az egészen „közönséges”!

Egyetlen okos sakkhúzással megkísérled javadra fordítani a helyes nézet „tisztességét” és az ellenkező oldal becstelen „előnyeit.” Erre minden nyelvben csak egy szó van: kétszínűség.

Külsőleg nagy akaraterő és jellemszilárdság látszik, de milyen sok restség és akaratgyengeség bújik meg mögötte!

Határozd el erősen, hogy nem engeded erényeidet maskarává válni, hanem magától értetődő habitussá, amely belsőleg alakítja jellemedet.

Bosszant téged, hogy mindig ugyanazon a módon, mindig ugyanazokat a lényeges dolgokat világítom meg? Hogy eközben nem vagyok tekintettel a közvélemény divatos irányzataira? Értsd meg: az egyenes meghatározása mindig is ugyanaz maradt évszázadokon keresztül, mert világosságában és pontosságában felülmúlhatatlan.

Minden más meghatározás kevésbé világos lenne és hozzá bonyolultabb is.

Egy fiatalember, aki éppen most pecsételte meg Istennek való legbelső önátadását, azt mondta: „És amire most szükségem van: kevesebb szó, a betegek meglátogatása és a földönalvás.”

Vésd be ezt magadnak!