Pontlista

Nem vagy boldog – mert minden körülötted forog, mintha te lennél a világ közepe: neked vannak gyomorgörcseid, te vagy fáradt, te hallottad ezt-azt… Megpróbáltad már egyszer, hogy RÁ gondolj, és Őáltala a többiekre?

Szíven talált, amikor valaki azt mondta neked: Hiszen te egyáltalán nem a megtérést keresed, hanem egy tokot a nyomorúságod számára… hogy szomorú csomagodat tovább tudd cipelni, lehetőleg kényelmesen, de az aloe keserű ízével a szádban…

Csak az ostobák makacsok és a legostobábbak a leginkább.

Az önszeretet gyökeres kiirtása és a Jézus Krisztus iránti szeretet beültetése: Ez minden hatékonyság – és a boldogság titka.

Azt állítod, hogy Őt követed. De minden helyzetben, mindig „te magad” akarsz cselekedni, a „te” elképzeléseid szerint, és egyedül a „te” saját erődből. – Pedig az Úr azt mondta: „Sine me, nihil”, nélkülem semmit sem tudsz tenni.

Semmibe vették azt, amit te „jogodnak” nevezel és amit én „jogodnak a gőgre” fordítottam. Szegény fickó! – Ellenfelednek hatalma van, nem tudtad megvédeni magad. Úgy érezted, mintha százszor pofon vágtak volna. És mégsem tanulod meg, hogy megalázkodj.

Most lelkiismereted hangja azt mondja neked: Gőgös vagy – és gyáva. Köszönd meg Istennek, hogy lassan felismered: „kötelességed” is van, az, hogy alázatos légy.

Én, én és mindig újra én – ez az egyetlen dolog, ami betölt téged. – Addig terméketlen lesz fáradozásod, amíg végül Ő, csak Ő és egyedül Ő fog betölteni. Csak akkor fogsz „in nomine Domini” dolgozni, Isten nevében és erejével.

Hogy akarod Krisztust követni, ha kizárólag önmagad körül forogsz?

Túlságosan türelmetlen és gátlástalan hivatásbeli becsvágy néha az önszeretetet az állítólagos „szolgáló felebaráti szeretet” ruhájával takarhatja. Ravaszul – egy i betűt sem veszek vissza! – megtaláljuk önigazolásunkat, mint: ilyen ajánlatot nem szabad könnyelműen elvetni vagy: most különlegesen előnyös körülmények állnak fenn…

Tekints Krisztusra: hiszen Ő az „Út”. Az Ő számára is adódtak rejtett élete évei alatt „különlegesen előnyös” körülmények és „megfelelő” alkalmak, hogy nyilvános működését előbbre hozza: például tizenkét éves korában a templomban, amikor a törvénytudók kérdései és feleletei miatt megcsodálták… De Jézus az Atya akaratát teljesíti és vár: engedelmeskedik!

Ne törődj azzal, hogy szent buzgalmad, amellyel az egész világot Istenhez akarod vezetni, elveszhet. De ha önző becsvágyak csúsznak be – lehet, hogy menekülési kísérletek –, akkor ragaszkodj ahhoz, hogy engedelmeskedned kell. A szürke munka rejtettségben, ez a te feladatod, amíg az Úr nem kíván tőled valami mást: neki megvan a „maga” ideje és a „maga” útja.

Felfuvalkodott és gőgös az, aki gazdagságából, származásából, állásából vagy intelligenciájából származó kiváltságos helyzetével úgy él vissza, hogy másokat megaláz, akik nincsenek ilyen adományokkal megáldva.

A kevélység előbb-utóbb ezt az „őrültet” is meg fogja alázni környezete előtt, akkor ugyanis, amikor egy szép napon keresztülnéznek rajta, mint üres fejű, hiú emberen, mint bábon, akit maga az ördög rángat.

Jogos érvényesülési törekvésből vagy egyszerűen hiúságból sokan maguk hoznak létre maguknak egy „fekete piacot”. Itt megkísérlik saját előnyeik értékét mesterségesen felsrófolni.

Ne bátortalanodj el, ha hibáidat látod! Szedd össze magad! A lelki, apostoli terméketlenség nem annyira a személyes hibák következménye – főleg akkor, ha megbánjuk őket – mint inkább a gőgé.

Elestél… Állj fel és légy telve reménnyel, jobban és erősebben mint bármikor! Csak az önszeretet nem tudja felfogni, hogy azok a hibák, amelyeket megbánunk és amelyek ellen harcolunk, mélyebb önismeretre és alázatra segítenek bennünket.

„Nem vagyunk alkalmasak semmire”… Ez olyan állítás, amely épp annyira pesszimista, mint amilyen hamis. Aki akar, az az Isten kegyelmével – mert hiszen ez az alapvető feltétele mindennek – jó eszköz lehet, nagyon jó szolgálatokat tehet sok vállalkozásnál.

„Az ördög bőrébe, a gőgbe öltözött.” – Egy Istent szerető embernek ez a kemény, de találó kijelentése egy kortársunk fennhéjázó viselkedéséről elgondolkoztatott.

Ugyanakkor kontrasztként lelkem eltelt azzal a kívánsággal, hogy „erénybe öltözködjem”, abba, amelyet Jézus Krisztus hirdetett: „quia mitis sum et humilis corde”, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.

Ez az az erény, amely a kegyelmek teljességét lehívta a legszentebb Szentháromságon keresztül Máriára, Krisztus Anyjára és a mi Anyánkra. Alázatosnak lenni… Elismerni és érezni, hogy semmik vagyunk.