Pontlista

Kísértésekben lubickolsz, közben veszélynek teszed ki magad, játszol azzal, amit látsz és elképzelsz, ostoba csevegésekbe bocsátkozol. És azután meg vagy zavarodva, ha kételyek, aggályok, zűrzavar, búskomorság, levertség áraszt el.

El kell ismerned, hogy nem vagy nagyon következetes.

A kezdeti lelkesedés után most már csak habozás, tanácstalanság, félelmek vannak… Sok minden gondot okoz neked: a tanulás, a család, a pénzkérdés és mindenekelőtt az a gondolat, hogy nem tudsz vele megbirkózni, talán nem vagy alkalmas, vagy túl kevés az élettapasztalatod.

Biztos eszközt adok neked arra, hogy le tudd győzni az ilyen félelmeket – a sátán kísértéseit vagy a nagylelkűség hiányát! –: „vesd meg, felejtsd el ezeket”… A Mester már húsz évszázaddal ezelőtt világosan hirdette: „Ne tekints hátra!”

Valódi utálatot kell táplálnunk lelkünkben a bűn iránt.

Mondd neki töredelmes szívvel: Uram, add, hogy soha többé ne bántsalak meg Téged!

De ne ijedj meg, ha érzed szegény tested terhét… és az emberi szenvedélyeket… balgaság és naivság volna, ha csak most fedeznéd fel, hogy „ilyesmi” létezik. Emberi gyengeséged nem akadály, hanem ösztönzés arra, hogy még jobban egyesülj Istennel és kitartóan keresd Őt. Mert egyedül Ő az, aki megtisztít bennünket.

Ha a képzeleted önmagad körül forog, lehetetlen helyzeteket és képeket hoz elő, amelyek általában nem illenek utadhoz és értelmetlenül eltérítenek, hideggé tesznek és Isten jelenlététől eltérítenek. Mindez: Hiúság!

Ha képzeleted másokra irányul, akkor könnyen abba a hibába esel, hogy elítéled őket – akkor is, ha az nem a te feladatod – és viselkedésüket nem megfelelő, hozzá nem értő módon magyarázod. Vakmerő ítélkezés.

Ha képzelőerőd saját képességeiddel, esetleg kifejezésmódoddal foglalkozik, vagy azzal a csodálattal, amelyet másokban keltesz, akkor az a veszély fenyeget, hogy elveszted a szándék tisztaságát és gőgössé válsz.

Szabad utat engedni a képzeletnek, általában időpocsékolás, azonkívül megnyitja az utat – ha nem fékezzük meg – számtalan önként vállalt kísértésnek.

Egyetlen nap se hagyd el a belső önmegtagadást!

Ne légy olyan ostoba vagy naiv, hogy azt gondold, meg kell tapasztalnod a kísértéseket, hogy biztos legyél abban: ki tudsz tartani utadon. Ugyanúgy azt is kívánhatnád, hogy le kell állítani szívműködésedet, hogy meggyőződj élniakarásodról.

Ne folytass párbeszédet a kísértéssel. Hadd ismételjem: Legyen bátorságod a menekülésre! És ugyanúgy legyen erőd arra, hogy ne kísérletezz saját gyengeségeddel – sohase játssz azzal a gondolattal, hogy milyen messzire mehetnél… Vess véget annak időben – mégpedig egészen!

Nincs mentség számodra. Egyedül te vagy a hibás. Ha világos előtted az – és elég jól ismered magad –, hogy ezen az úton – ezzel az olvasmánnyal, ezekkel a társakkal… szakadékba kerülhetsz… akkor miért kötöd magad ahhoz, hogy mindez talán előnyös képzésed vagy személyiséged kifejlődése szempontjából?

Változtass irányt – radikálisan! Akkor is, ha ez több fáradtságot és kevesebb szórakozást hoz magával. Éppen itt az ideje, hogy felelős emberként viselkedjél!

Az Úrnak nagyon fáj sok férfi és nő meggondolatlansága, akik nem vesznek maguknak annyi fáradságot, hogy a tudatos bocsánatos bűnöket kerüljék. Az emberek azzal igazolják magukat, hogy ez végül is normális dolog, mindenki megbotlik néha…

Jól figyelj ide; amikor a csőcselék elítélte és megölte Jézust, a legtöbben először csak együtt kiáltottak a többiekkel – mint mindenki! –, azután csak együtt mentek a többiekkel az Olajfák hegyére, mint mindenki!… Végül azonban „mindenki” viselkedése magávalragadó áramlattá vált, amelyből már senki sem tudta vagy akarta kivonni magát… és így keresztre feszítették Jézust! Húsz évszázad múlt el azóta és nem tanultunk belőle semmit.

Hangulatod barométere emelkedik és leesik, sok – túl sok! – a „fel” és „le” nálad.

Az oka világos: eddig kényelmes életed volt és most nem akarod elismerni, hogy a puszta kívánság és a tényleges önátadás között jelentős különbség van.

Előbb-utóbb elkerülhetetlenül beleütközöl önmagad nyilvánvaló nyomorúságába. Ezért szeretnélek néhány kísértés ellen felvértezni téged, amelyeket a sátán a füledbe fog súgni és amelyeket azonnal vissza kell utasítanod. Például olyan gondolatokat, mint: Isten elfelejtett téged, az apostolkodásra való hívás illúzió volt, a világ szenvedésének és bűneinek terhe túlhaladja az erőidet, ha apostol leszel…

Semmi sem igaz belőle!

Ha valóban küzdesz, szükséged van lelkiismeret-vizsgálatra. Vizsgáld meg naponta lelkiismeretedet! Kérdezd meg magadtól, hogy van-e szeretetből fakadó bánatod, mert az Úrral való kapcsolatod nem olyan, amilyennek lennie kellene.

Hasonlóan ahhoz, ahogy sok ember részt vesz alapkőletételen, azután már nem törődik az alapkővel és a mű befejezésével, a bűnösök megcsalják magukat egy feltételezett „utoljára” gondolattal.