Pontlista

Félelem és aggodalom fog el bennünket, ha arra gondolunk, milyen bajt okozhatunk, ha megfertőz (bennünket) a félelem vagy a szégyenkezés attól, hogy a mindennapi életünkben kereszténynek valljuk magunkat.

Legyen már bátorságunk hozzá, hogy szent hitünket állhatatosan, mindenki számára láthatóan, megfelelően éljük.

„Ego palam locutus sum mundo”: Én nyíltan beszéltem az egész világ előtt – válaszolta Jézus Kaifásnak, amikor közeledett az óra, melyben életét odaadta értünk.

És mégis vannak keresztények, akik szégyellik, hogy „palam”, nyíltan kimutassák szeretetüket az Úr iránt.

Egy barátom így szólt hozzám: „Azt mondták, hogy szerelmes vagy.” – Meglepődve megálltam, és csak az jutott eszembe, hogy megkérdezzem; honnan veszi ezt. Bevallotta: „A szemedből olvastam ki – sugárzott az örömtől.”

Akik megtalálták Krisztust, azoknak nem szabad szűk környezetükbe bezárkózniok: ilyen önelégültség nagyon szomorú dolog volna. Inkább mint egy legyező, minden oldalon ki kell bontakozniok, hogy minden embert elérjenek.

Mindegyiküknek egy állandóan növekvő baráti kört kell maga körül kialakítania, amelyet foglalkozásbeli tekintélyén, viselkedésén, barátságán keresztül befolyásol, mégis azzal a céllal, hogy Krisztus legyen az, aki mindezen kapcsolatokon keresztül hatást gyakorol.

Akik gyáván menekülnek a szenvedéstől, azoknak van min gondolkozni, ha olyan embereket látnak, akik örömmel fogadják a szenvedést. Nem kevés férfi és nő képes arra, hogy keresztény módon szenvedjen. Kövessük példájukat.

Nehéz dolog, hogy csendes munkánkkal, állampolgári kötelességeink lelkiismeretes teljesítésével környezetünk, benne minden egyes ember figyelmét felkeltsük és azután ragaszkodjunk jogainkhoz, hogy azokat az Egyház és a társadalom szolgálatában gyakoroljuk. Nehéz dolog… de nagyon hatásos is.

Neked, keresztény állampolgárnak egész létedben világossá kell válnia a különbségnek az örömtelen élet és a belső boldogságból fakadó élet között: a krónikus aggodalmaskodás és a bátorság kisugárzása között: olyan viselkedés, amelyet letörtség, kétszínűség és álszenteskedés határoz meg és az egyszerűségben és egyöntetűségben eltöltött élet között. Egyszóval: Mutasd meg mindenkinek a különbséget a világ rabsága és az istengyermekség között.

Már sok évvel ezelőtt egészen világosan felismertem egy alaptételt, amely sohasem fogja érvényét veszíteni: Egy olyan társadalomban, amely elfordult a hittől és a krisztusi erkölcstől, az Evangélium örök igazsága hirdetésének és terjesztésének új módjára van szükség, saját életünkkel kell azt tanúsítanunk.

Az emberi társadalomban, a világ legbelső magjában az Isten gyermekeinek erényeikkel kell világítaniok, mint fény a sötétségben – „quasi lucernae lucentes in caliginoso loco”.

Ne botránkozz meg, hogy vannak olyan rossz keresztények, akik nagyon szorgoskodnak, de nem gyakorolják hitüket. Az Úr, így írja az Apostol, mindenkit cselekedetei szerint fog jutalmazni: téged a tied szerint, engem az enyém szerint.

Ha mindketten erősen elhatározzuk, hogy becsületesen élünk, akkor már két szélhámossal kevesebb lesz a világon.

Nem elég jónak lenni, ezt külsőleg is érezni kell. Mit tartanál az olyan rózsabokorról, amelyből csak a töviseket lehetne látni?