Pontlista

Azt ajánlották neki, hogy kötelezze el magát személyesen: akkor hirtelen azt mondta: „Akkor ezt tehetném… akkor ezt kellene tennem…”

Erre valaki azt válaszolta: „Itt nem alkudozunk az Úrral. Az Isten törvényét, az Úr követelményeit vagy elfogadjuk úgy, ahogy vannak, vagy abbahagyjuk az egészet. Döntenünk kell: vagy feltétel nélkül és lendülettel előre, vagy el kell menni…” „Qui non est mecum…” – „aki nincs velem, ellenem van”.

Csak egy lépés választja el a nagylelkűség hiányát a lanyhaságtól.

Ismerősöd – egy nagyon intelligens, kicsit nyárspolgári, kedves ember – mondta: „A törvényt betartani igen, de mértékkel, túlzás nélkül, korrekten, de többet nem.”

Valóban sajnálatra méltók az ilyen emberek, szűkmarkúak, számítók, képtelenek arra, hogy feláldozzák és egy magas eszménynek elkötelezzék magukat.

Derű! Merészség!

Robbantsd fel ezekkel az erényekkel a lanyhák, a gyávák, az árulók ötödik hadoszlopát.

Kísértésekben lubickolsz, közben veszélynek teszed ki magad, játszol azzal, amit látsz és elképzelsz, ostoba csevegésekbe bocsátkozol. És azután meg vagy zavarodva, ha kételyek, aggályok, zűrzavar, búskomorság, levertség áraszt el.

El kell ismerned, hogy nem vagy nagyon következetes.

Hogy akarsz a lanyhaságnak és siralmas erőtlenségnek ebből az állapotából kikerülni, ha nem használod fel ehhez az eszközöket?

Nagyon keveset küzdesz. Ha néha megerőlteted magad, akkor ez gyerekes haraggal és durcásan történik, mintha azt kívánnád, hogy béna mozdulataid hiábavalók legyenek, s így legyen alibid arra, hogy ne követelj magadtól semmit és más se követeljen tőled semmit. Ott tartasz, hogy saját akaratodat akarod megvalósítani az Isten akarata helyett. Ameddig nem változol meg, mégpedig komolyan, sem a boldogságot, sem a békét nem fogod megtalálni, amelyet most nélkülözöl. Alázd meg magad Isten előtt és fáradozzál azon, hogy valóban „akarj”.

Megengedem: Tisztességesen viselkedsz… de azért hadd mondjam meg nyíltan: lelassított lépéseiddel nemcsak nem vagy egészen boldog, hanem nagyon messze maradsz az életszentségtől. Ezért megkérdezem tőled: Valóban tisztességesen viselkedsz? Vagy talán hamis elképzelésed van a tisztességről?

Ostoba könnyelműségeddel és felületességeddel, habozásoddal a kísértéssel szemben, ezzel az „akarat nélküli akarattal” lehetetlen, hogy előbbre juss a lelki életben.

Szócsépléssel és úgy, hogy nem vagy egészen biztos a dolgodban, kijelented: Egyesek felfelé mennek, mások lefelé… És ismét mások – mint én! – fekve maradnak az út szélén.

Elszomorodtam levertséged miatt és így válaszoltam: Azokat, akik így lézengenek, néha a felfelé menők, de legtöbbször és nagyobb erővel a lefelé menők ragadják magukkal. Gondold meg, hogy milyen tévutat választasz!

Már a hippói szent püspök azt tanította, hogy aki megáll, az visszafelé megy.

Habozol, ha arról van szó, hogy kertelés nélkül beszélj Istenről, a keresztény életről, hivatásról, mert nem akarsz fájdalmat okozni?… Elfelejtetted, hogy nem te vagy az, aki hív: hanem Ő: „Ego scio quos elegerim” – Én ismerem azokat, akiket magamnak kiválasztottam.

Azonkívül nagyon nem tetszene nekem, ha az ilyen hamis szempontok mögött kényelmesség vagy lanyhaság rejtőzne. Ahogy a dolgok állnak, fel kell tenni a kérdést: valóban előnyben akarod részesíteni a nyomorúságos emberi barátságot Isten barátságával szemben?

Nem akarod ugyan a rosszat, de a jót sem. És így, mindkét lábadon sántikálva eltéveszted az utat, és életed tele lesz ürességgel”…

„In medio virtus…” – Az erény középen van, mondja egy bölcs mondás és azt értjük rajta, hogy kerülnünk kell minden végletet. De ne ess bele abba a hibába, hogy egy okos tanácsból ostoba mondást csinálj és ezt használd kifogásnak, amikor kényelmességről és ravaszságról, lanyhaságról és felületességről, az ideálok hiányáról és korlátoltságról van szó.

Gondolj a Szentírás szavaira: „Nem vagy se hideg, se meleg. Bárcsak hideg volnál vagy meleg! De mivel langyos vagy és se hideg, se meleg, kivetlek szájamból.”