Pontlista

A munka az ember eredeti rendeltetése és Isten áldása. Ha büntetésnek tekintjük, az sajnálatos tévedés.

Isten, a legjobb Atya, a paradicsomot adta az embernek lakóhelyül, „ut operaretur” – hogy dolgozzék.

Tanulás, munka: elengedhetetlen kötelességek minden keresztény számára: olyan eszközök, amelyekkel védekezhetünk az Egyház ellenségeivel szemben: olyan utak, amelyeken sok jó embert megnyerhetünk szakmabeli tekintélyünkkel, mert vannak, akik elszigeteltségüktől szenvednek, ezzel küszködnek. Aki a világban akar apostol lenni, annak számára a tanulás és a munka lényeges feltétel, hogy működni tudjon.

Kérem Istent, hogy Jézus gyermeksége és fiatalsága példaképed legyen: mind vitája az írástudókkal a templomban, mind munkája József műhelyében.

A harminchárom évből, ameddig Jézus a földön élt, harminc év a csend és rejtettség, az alávetettség és a munka ideje volt…

Egy fiatalember azt írta nekem: „Ideálom olyan nagy, hogy csak a tenger tudja magában foglalni.” Azt feleltem neki: És mit mond neked a „kis” tabernákulum… és az „egyszerű” názáreti élet? Ő a hétköznapok nagyságában vár ránk.

Isten előtt semmilyen munka sem „nagy” vagy „kicsi” önmagában. Egyedül a szeretet, amellyel végezzük, határozza meg értékét.

A munka „hősiessége” abban áll, hogy minden feladatot valóban elvégzünk.

Engedd meg, hogy még egyszer megerősítsem: a megszokott munka egyszerűségében, a hétköznapok mindig újra ismétlődő részletei között kell felfedezned a nagy és új titkot, mely sok ember előtt rejtve marad: az isteni szeretetet.

Felbátorít téged, mondod nekem, hogy elképzeled; mennyi kereskedő szentelődött meg bizonyára már az őskeresztények idején ebben a foglalkozásban.

Be akarod bizonyítani, hogy ez ma is lehetséges. Az Úr nem fogja segítségét megtagadni törekvésedtől.

Neked is hivatásod van egy foglalkozásra. Ez „ösztöke”, mely munkára buzdít és ugyanakkor „horog”, hogy embereket „halásszál” Krisztusnak. Ezért mindig tiszta legyen a szándékod és komolyan törekedj arra, hogy Istenért és emberekért végzett munkádban jó hírnévre tegyél szert. Ugyanis erre épít az Úr!

Hogy a dolgokat jó végre vigyük, először hozzá kell fognunk… Ez banálisan hangzik: és mégis ez az egyszerű határozottság hiányzik neked. Hogy örül az ördög restségednek!

Emberi mércével kontár munkát nem lehet megszentelni. Nem szabad Istennek rosszul végzett munkát felajánlani.

Kritikus időszakot élsz át: homályos, kellemetlen érzésed van: nehezedre esik, hogy a napirendedet rendezd: a munka felőröl, a nap huszonnégy órája nem elég arra, hogy minden kötelezettséged beleférjen… Megpróbáltad már, hogy az Apostol tanácsát kövesd: „Minden méltóképpen és rendben történjék?” Ez azt jelenti: tegyetek mindent Isten jelenlétében, Vele, Általa és kizárólag Érte.

Amikor az időbeosztásodat elkészíted, azt is gondold meg, hogy fogod az „üresjáratokat” felhasználni, amelyek váratlanul mindig újra adódnak.

A pihenést mindig úgy értettem, mint kikapcsolódást a hétköznapokból, sohasem úgy, mint henyélést.

A felüdülés azt jelenti, hogy erőt gyűjtünk, reménységet élesztünk fel magunkban, jövőre vonatkozó terveket fontolunk meg – röviden: változtatunk a tevékenységen, hogy azután új lendülettel térjünk vissza a megszokott munkához.

Mivel most olyan sok a tennivalód, eltűntek „problémáid”… Légy becsületes: Mióta elhatároztad, hogy Érte dolgozol, nincs már időd arra, hogy önző módon csak magadra gondolj.

A röpimák éppen úgy nem akadályozzák a munkát, mint ahogy a szívverés nem akadályozza a testmozgást.

Hogy saját munkánkat megszenteljük, az nem ábrándok kergetése, hanem minden keresztény feladata: a te feladatod és az enyém is… Az a szerelő, aki szintén felfedezte ezt a maga számára, azt mondta: „Megőrülök az örömtől annál a gondolatnál, hogy megszentelődhetek, amikor az esztergapad mellett dolgozom és énekelek, sokat énekelek, van, amikor a szívemben, van, amikor a hangommal… Milyen jó a mi Istenünk!”

A munka nem okoz számodra örömet, mert látod, hogy munkatársaid milyen kevéssé szeretik Istent és mint vonják ki magukat a kegyelem hatása alól és mindabból a jóból, amit adni szeretnél nekik.

Meg kell kísérelned, hogy mindazt, amit elmulasztanak, jóvá tedd úgy, hogy a munkában Istennek adod magad, mégpedig olyan buzgón, mint még sohasem tetted. Ilyen módon munkádat imádsággá változtathatod, mely az égbe tör minden emberért.

Örömmel dolgozni nem azt jelenti, hogy könnyelműek vagy felületesek vagyunk a munkában, mintha egy gátló tehertől mentesültünk volna.

Figyelj arra, hogy tevékenységedet ne tedd meggondolatlansággal vagy könnyelműséggel értéktelenné, kikerülve így azt a veszélyt, hogy a végén üres kézzel állj Isten előtt…

Némelyik embert előítéletek vezetik munkájában. Az ilyeneknek alapvetően az a véleményük, hogy senkiben sem lehet megbízni. Azonkívül nem értik meg, hogy szükség van a saját feladatunk megszenteléséért való fáradozásra. Ha beszélsz velük róla, azt válaszolják, hogy kérem, hagyjon békében a plusz megterheléssel. Mert alapjában véve tehernek tekintik munkájukat, amelyet csak kelletlenül hordanak. Ez egyike annak a számtalan küzdelemnek a békéért, amelyet meg kell nyerni: megtalálni Istent saját tevékenységünkben és – Vele és mint Ő – szolgálni az embertársakat.

Félsz a nehézségektől és ezért visszahúzódsz. Tudod, hogy melyik szóval lehetne jellemezni viselkedésedet? Kényelmesség, kényelmesség és még egyszer kényelmesség…

Azt mondtad, kész vagy minden erővel odaadni magad, mégpedig egészen. És most megelégszel a kezdő hős szerepével! Szedd össze magad és légy egész ember!

Főiskolás vagy – szenteld magad tehát könyveidnek apostoli beállítottsággal. Légy mélyen meggyőződve arról, hogy munkád óráról órára áldozat, amelyet Istennek felajánlasz és amellyel az embereket, hazádat és saját lelkedet szolgálod.

A tanulmányok jelentik számodra küzdelmeid színterét. Ezerszer elhatározod, hogy jól felhasználod az időt, azután mégis engeded, hogy minden kis dolog eltérítsen. Néha saját éned megy idegeidre, amikor észreveszed, hogy milyen gyenge akaratú vagy. Mégis mindennap újra felveszed a harcot.

Elfelejtetted már, hogy tanulmányaid erőfeszítéseit konkrét apostoli célokra ajánld fel?