Pontlista

Jól figyelj ide és visszhangozd szavamat: „A kereszténység szeretet. Az Istennel való kapcsolat boldoggá tesz és nagy tettekre sürget. A többiekért való gond – az apostolkodás – nem luxuscikk, nem »elit« foglalkozás…”

Miután ezt tudod, nagyon örülhetsz, mert életed egészen más értelmet nyert. És légy következetes!

Ne mondd nekem azt, hogy törődsz belső életeddel, ha nem végzel erőteljes, szüntelen apostolkodást: az Úr – Aki felől engemet úgy tájékoztatsz, hogy kapcsolatban vagy Vele –, azt akarja, hogy minden ember eljusson az üdvösségre.

Krisztus sokat vár munkádtól. De a lelkek keresésére kell menned, a jó Pásztor példájára, a századik juh után – anélkül, hogy arra várnál, hogy hívjanak. Vedd igénybe barátaidat abban, hogy másokkal jót tégy. Mondd meg mindegyiknek: Senki sem elégedhet meg saját lelki életével, ha nem fakad belőle intenzív apostoli erőkifejtés.

A vallást nem szabad az élettől elszakítani – sem gondolatban, sem a hétköznapok valóságában.

Nagyon jól értem, hogy mire gondolsz, amikor apostoli munkádról írsz nekem: „Most három órán keresztül imádságos lélekkel nagyon alaposan fogom tanulni a fizikát… Ezzel a felajánlásommal szeretném kérni az asztal másik oldalán ülő társam részére Isten kegyelmét. Őt az atya még a múltkori látogatása során ismerte meg.”

Pontosan emlékszem, milyen örömmel hallottad tőlem, hogy az ima és a munka között nem lehet törés.

Ne botránkozz meg, hogy vannak olyan rossz keresztények, akik nagyon szorgoskodnak, de nem gyakorolják hitüket. Az Úr, így írja az Apostol, mindenkit cselekedetei szerint fog jutalmazni: téged a tied szerint, engem az enyém szerint.

Ha mindketten erősen elhatározzuk, hogy becsületesen élünk, akkor már két szélhámossal kevesebb lesz a világon.

Azt mondod, hogy katolikus vagy. De gondot okozol nekem, mert látom, hogy meggyőződésed nem elég erős ahhoz, hogy tetterős katolikussá tegyen, akinek fenntartás és törések nélküli hite van.

Az igazság gyakran ellenkezik minden róla alkotott elképzeléssel… Mindenekelőtt azért, mert mindig következetes életmódot követel.

Ne viselkedj úgy, mint aki bátortalan, határozatlan! Hiszen az nem fanatizmus, ha azt az igazságot, amelyet pontosan kellene ismernünk, szeretnünk és védelmeznünk, valóban mindennap mélyebben meg akarjuk ismerni, jobban akarjuk szeretni és biztosabban akarjuk védeni.

Ezzel szemben – ezt egészen nyíltan megmondom – éppen a szektásokat jellemzi, hogy ezzel a logikus követelménnyel, hamis szabadságra hivatkozva, szembeszállnak.

Könnyű előre „nem”-et mondani és azután egy hitigazságot vitatni vagy kételkedni benne. Ez már Jézus Krisztus idejében is így volt. Neked, aki katolikusnak vallod magad, az „igen”-ből kell kiindulnod. Azután tanulmányozni fogod és képes leszel arra, hogy erre az „igen”-re vonatkozó bizonyosságot megokold. Mert az igazság és a tudomány, az igazság és az élet között nincs ellentmondás – nem is lehet.

Ne hagyd abba tevékenységedet, ne térj le utadról akkor sem, ha arra kényszerülsz, hogy előítéletekkel teli emberekkel érintkezz, akik úgy tesznek, mintha az ő életmódjuk és gondolkodásmódjuk lenne az egyetlen mértéke minden indokolásnak, megfontolásnak és meghatározásnak.

Fáradozzál azon, hogy megértsenek, de folytasd utadat, ha ez nem sikerül.

Megmagyaráztad neki ideáljaidat és életmódodat: a katolikus keresztény biztos, szilárd életmódját. Úgy látszott, hogy meggyőzted és megértette utadat. – De azután kétségek támadtak benned: lehet, hogy közben ezt a megértést elfojtották benne életmódjának nagyon kétes szokásai… Keresd fel őt újra és újra és tedd számára világossá, hogy az Igen kimondása az igazságra csak akkor valódi és akkor hat, ha ennek megfelelően akarunk élni és ezért fáradozunk.