Pontlista

Félelem és aggodalom fog el bennünket, ha arra gondolunk, milyen bajt okozhatunk, ha megfertőz (bennünket) a félelem vagy a szégyenkezés attól, hogy a mindennapi életünkben kereszténynek valljuk magunkat.

Tejesen elszántnak látszott… De amikor leült, hogy megírja szakítólevelét menyasszonyának, habozás és bizonytalanság lett úrrá rajta: elhagyta a bátorsága… Ez csak emberi és érthető… vélték egyesek. Ezek számára a földi szerelem nyilvánvalóan nem tartozik azokhoz a javakhoz, amelyeket a fenntartás nélküli Krisztus követésért el kell hagynunk, ha az Úr azt kívánja.

Legyen már bátorságunk hozzá, hogy szent hitünket állhatatosan, mindenki számára láthatóan, megfelelően éljük.

Minden kereszténynek kötelessége, hogy a földön mindenhová elvigye a boldogságot: ez az öröm és a lelkierő keresztes hadjárata. Ez eltompult és tönkretett szíveket is fel tud rázni és újra Isten felé fordítani.

Ha az irigység minden csekély nyomát csírájában elfojtod és ha teljes szívvel kívánod mások sikereit, sohasem fogod az örömet elveszíteni.

Egy barátom így szólt hozzám: „Azt mondták, hogy szerelmes vagy.” – Meglepődve megálltam, és csak az jutott eszembe, hogy megkérdezzem; honnan veszi ezt. Bevallotta: „A szemedből olvastam ki – sugárzott az örömtől.”

Milyen lehetett Jézus tekintete, amely az örömtől ragyogott… És ugyanúgy ragyoghatott Anyja szeme, amikor ujjongását már nem tudta visszatartani: „Magnificat anima mea Dominum!” – Magasztalja lelkem az Urat. Igen, lelke felujjong abban, akit méhében hord és akit maga mellett tud.

Anyánk! Örömünknek, mint a tiednek, az legyen az alapja, hogy Nála vagyunk és Ő a mienk.

Ne legyetek szűkkeblűek, éretlen férfiak és nők, rövidlátók és képtelenek arra, hogy természetfeletti horizontunk szélességét átkaroljátok, mint keresztények és Isten gyermekei. Isten – és merészség!

A merészség sem nem butaság, sem nem könnyelműség, sem nem vakmerőség.

A merészség lelkierő, sarkalatos erény, amelyre a léleknek szüksége van ahhoz, hogy élni tudjon.

Döntöttél, inkább józan megfontolásból, mint tüzes lelkesedésből. Szerettél volna valamit „érezni”, de erre egyszerűen nem volt lehetőség… Odaadtad magad, amikor meggyőződtél arról, hogy Isten így akarja.

Ettől a perctől kezdve már nem „éreztél” komoly kételyt, hanem nyugodt, higgadt örömet, amely időnként túlcsordul. Így jutalmazza meg Isten a szeretet bátor tetteit.

Olvastam egy közmondást, amely egyes országokban nagyon népszerű: „A világ az Istené, de a bátraknak adja bérbe.”

Ez elgondolkoztatott.

Mire vársz még?

Én nem vagyok az az apostol, aminek lennem kellene. Túlságosan félénk vagyok…

Nem vagy inkább kishitű, mert kevés a szereteted? – Tégy valamit ellene!

Azok a problémák, amelyek régebben letörtek – hatalmas hegyláncoknak láttad őket – eltűntek. Isten sajátos módján megoldotta őket, egészen úgy, mint amikor Jézus annak idején parancsolt a szélnek és a hullámoknak és csend lett.

Még gondolni is rossz arra, hogy kételkedtél! …

„Ne segítsetek már annyira a Szentléleknek!” – mondta egy barátom tréfásan, de mégis telve félelemmel.

Úgy gondolom – válaszoltam –, hogy meglehetősen keveset „segítünk” neki.

Amikor annyi sok gyávaságot és hamis okoskodást látok férfiaknál és nőknél, ég a vágy bennem megkérdezni tőlük, hogy a hit és a bizalom csak prédikációs témák, és nem arra valók, hogy gyakoroljuk is őket?

Pillanatnyi állapotod különösnek tűnik számodra: ha magadba pillantasz, elcsüggedsz: ha felfelé nézel, azonnal telve leszel biztonsággal és tetterővel.

Ne csinálj gondot ebből. Ez annak a jele, hogy mindig jobban megismered magad és – ami még fontosabb – mindig jobban megismered Őt.

Látod – Vele meg tudtad tenni! Miért csodálkozol? Hidd el nekem, egyáltalán semmi ok nincs a csodálkozásra. Aki Istenben bízik – valóba bízik! – annak számára minden könnyűvé válik és meghaladja az elképzelés határát.

Akarsz-e a szent merészséggel teli élet által eljutni odáig, hogy Isten általad működjön? Hívd segítségül Máriát! Ő el fog téged kísérni az alázat útján és így képes leszel arra, hogy mindannak láttára, ami az emberi értelem számára lehetetlennek látszik, egy „fiat”-tal válaszolj – legyen! – Ezzel a szóval, melyben az ég és a föld szövetségre lép.

Két egymásba nem illő része van életednek: értelmed és érzéseid. Értelmed a hit fényében nemcsak az utat mutatja meg világosan, hogy hősiesen vagy ostobán jársz-e rajta. Mindenekelőtt felismerteti veled a feladat nagyságát és isteni szépségét, amit a Szentháromság a kezünkbe helyez.

Ezzel ellentétben az érzelmek mindazon dolgokhoz ragaszkodnak, melyeket megvetsz és világos számodra, hogy ezek mennyire megvetendők. Olyan ez, mint amikor ezernyi kis kellemetlenség csak a megfelelő alkalmat várná, hogy – mihelyt az akaratod meggyengült a fizikai fáradtság, vagy a természetfeletti látás elhomályosulása miatt –, ezek a semmiségek felhalmozódnak és háborognak a képzeletedben és heggyé tornyosulnak benned, szorongásokat és levertséget okoznak. Csak a munka keménységét látod, az ellenállást, hogy engedelmeskedj, az eszközök hiányát, a kölcsön kapott élet bengáli tüzeit. Undorító kísértések jönnek kicsinyben és nagyban, érzékenységi rohamok, a fáradtság, a lelki középszerűség keserű íze… És néha még a félelem is, mert tudod, hogy Isten azt akarja, hogy szentté légy és nem vagy az.

Engedd meg, hogy egészen keményen megmondjam: Túl sok „okod” van arra, hogy elfordulj utadról és túl kevés bátorságod, hogy megfelelj a kegyelemnek, amellyel Ő megajándékoz téged: mert Ő arra hívott téged, hogy másik Krisztus légy, „ipse Christus”, maga Krisztus! Elfelejtetted azt a figyelmeztetést, amelyet az Úr intézett az Apostolhoz: „Elég neked a kegyelmem!” Ez a szó a biztosítéka annak, hogy képes vagy, csak akarj.

Akik gyáván menekülnek a szenvedéstől, azoknak van min gondolkozni, ha olyan embereket látnak, akik örömmel fogadják a szenvedést. Nem kevés férfi és nő képes arra, hogy keresztény módon szenvedjen. Kövessük példájukat.

A lojális emberek tartsák távol magukat mindentől – ez a kívánságuk azoknak, akik nem lojálisak.

Azt kérdezed, hogy hallgass-e és maradj-e tétlen… Ha arról van szó, hogy egy jogos törvényt jogtalanul támadnak: Nem!

A szent tisztaság: a test alázata! Uram – kérted Őt –, védd szívemet hét retesszel! Azonkívül azt tanácsoltam neked, hogy kérd egy „nyolcvanéves” tiszteletet parancsoló magatartását, mert még fiatal vagy.

És még valami: Légy éber… Egy szikrát könnyebb kioltani, mint a lobogó tüzet. Menekülj… mert ezen a területen a „bátor” viselkedést akarni nem más, mint gyávaság. Ne jártasd körül tekintetedet… Ez ugyanis nem „életrevalóságodat” bizonyítja, hanem csak azt, hogy bedőlsz az ördögnek!

Mégis, mindez az emberileg okos elővigyázatosság, az önsanyargatással, vezeklő ostorral, böjttel együtt – milyen keveset ér Nélküled, Istenem!

A személyed ellen irányuló rágalmak hatása ez legyen benned: Az első és legfontosabb az, hogy megbocsáss, mindent megbocsáss, az első másodperctől kezdve és teljes szívedből. – Azután: szeretni, ne vétkezz a felebaráti szeretet megsértésével… Bármivel és bárhogyan viszonzod: szeretettel kell történnie.

De ha a támadások anyád, az Egyház ellen irányulnak, akkor védd meg bátran, nyugodtan, de határozottan és nyomatékosan is.

Állj ellen annak a kísértésnek, hogy azoknak a lelkeknek az útját bemocskold és akadályokat gördíts eléjük, akik a személyesen elszenvedett igazságtalanságra megbocsátással és szeretettel akarnak válaszolni.