Pontlista

Nem szabad szektásoknak lennünk, mondták nekem a pártatlanság látszatával, amikor az egyházi tanítás szilárdságáról volt szó. Megmagyaráztam nekik, hogy aki az igazságot megvallja, az nem szektás. Megértették, hogy tévedtek.

Ha beleveted magad apostoli feladatodba, légy meggyőződve; ebben mindig arról van szó, hogy boldoggá, nagyon boldoggá tedd az embereket: az igazság elválaszthatatlan a valódi örömtől.

Megengedem, hogy „majdnem” a teljes igazságot mondod… Tehát nem vagy szavahihető.

Panaszkodsz… De szent hajthatatlansággal azt mondom neked: Csak azért teszed ezt, mert most sebezhető pontodat érintettem…

Megértetted, hogy mi az őszinteség, mert azt írod: „Megpróbálom a dolgokat nevükön nevezni, és mindenekelőtt nem keresni olyan dolgokra elnevezéseket, amelyek egyáltalán nem léteznek.”

Értsd meg: az áttetszőség nem annyira abban áll, hogy valamit kirakatba tegyünk, hanem sokkal inkább abban, hogy ne „takarjuk el” magunkat…

Arról van szó, hogy azokat a dolgokat mutassuk meg, amelyek az edény alján nyugszanak – nem a körülöttük lévő levegőt.

Cselekvésünk Isten jelenlétében mindig olyan legyen, hogy az emberek előtt ne kelljen semmit sem elrejtenünk.

Egy feszület előtt imádkozva erre az elhatározásra jutottál: Inkább én akarok szenvedni az igazságért, minthogy az igazság szenvedjen az én bűnöm miatt.

Az igazság gyakran ellenkezik minden róla alkotott elképzeléssel… Mindenekelőtt azért, mert mindig következetes életmódot követel.

Ha kellemetlen számodra, hogy az igazságot halld, miért kérdezed? Talán azt szeretnéd, hogy a „te” igazságod szerint válaszoljanak, hogy így tévedéseidet igazolják?

Bizonygatod, hogy mennyire tiszteletben tartod az igazságot – talán ez az oka annak, hogy olyan „tiszteletteljes” távolságban maradsz tőle?

Ne viselkedj úgy, mint aki bátortalan, határozatlan! Hiszen az nem fanatizmus, ha azt az igazságot, amelyet pontosan kellene ismernünk, szeretnünk és védelmeznünk, valóban mindennap mélyebben meg akarjuk ismerni, jobban akarjuk szeretni és biztosabban akarjuk védeni.

Ezzel szemben – ezt egészen nyíltan megmondom – éppen a szektásokat jellemzi, hogy ezzel a logikus követelménnyel, hamis szabadságra hivatkozva, szembeszállnak.

„Nyitottságról” beszélsz és ezen azt a hajlamot érted, hogy könnyen elfogadsz minden önkényes állítást az embertársak ellen anélkül, hogy az illetőt meghallgatnád. Ez nem igazságosság – és még kevésbé felebaráti szeretet.

Néha a rágalom azoknak árt, akik elszenvedik… De valójában azokat becsteleníti meg, akik azt a világra hozzák és terjesztik… És azután mélyen lelkükbe vésve hordják ezt a terhet.

Miért van olyan sok rosszindulatú fecsegő ember? – kérdezed megdöbbenve. Nos, egyesek tudatlanok, mások makacsok, ismét mások rosszakaratúak – de a legtöbben egyszerűen továbbadják, amit felszedtek, könnyelműségből vagy tudatlanságból!

Ezért szeretném újra lelkedre kötni: amikor nem tudsz dicsérni és nem kell beszélned, hallgass!

Ha az áldozat hallgatva viseli el a rágalmakat, akkor a rágalmazók szabadjára engedik vele szemben „bátor gyávaságukat”. Légy bizalmatlan a kategorikus kijelentésekkel szemben, ha azok, akik azt mondják nem keresték vagy még kerülték is a beszélgetést azzal, akit a dolog érint.

Sokféle módszer van arra, hogy „közvéleménykutatást” tartsunk. Csak egy csipetnyi rosszakarat kell hozzá és hogy nyitva legyen fülünk a megszólások, rágalmak számára és máris egy tucat fóliánsot lehet összehordani minden feddhetetlen ember, minden kipróbált intézmény ellen. – Főleg akkor, ha ez az ember vagy ez az intézmény eredményesen dolgozik! – És még sokkal inkább, ha a sikerek az apostolkodás területén vannak.

Elég szomorú már az is, ha egyes emberek ilyen „közvéleménykutatást” szerveznek, de még szomorúbb azoknak a magatartása, akik vállalják a „hangosbeszélő” szerepét felületes és jellemtelen állítások terjesztésére.

Fájdalmasan érintve mondta valaki: Egyes emberekben semmi sincs Jézus Krisztus jelleméből, hanem csak egy maszkot hordanak belőle. Ezért leperegnek róluk a keresztény normák: elkerülik az igazságot és nem hoznak gyümölcsöt.

Nekünk, akik igyekszünk Isten gyermekeiként viselkedni, nem szabad elfelednünk, hogy a Mester azt mondta: „Aki titeket hallgat, engem hallgat…” – Fáradozzunk tehát azon, hogy Krisztust jelenlévővé tegyük, de sohasem a karikatúráját.

Ebben az esetben, mint sokszor máskor emberek cselekszenek, mindegyik úgy gondolja, hogy igaza van, – de Isten irányítja őket.

Más szavakkal: Az egyesek minden speciális és részleges indító okán túl a végén Isten kifürkészhetetlen, szeretetreméltó gondviselése fog győzni.

Engedd meg tehát, hogy az Úr „irányítson” és ne állj ellen terveinek akkor sem, ha azok saját „fontos”-nak vélt elképzeléseidet keresztezik.

Kellemetlenül érinti az embert, ha azt látja, hogy egyesek, akiket a tudásban való gazdagodás kevéssé érdekel, visszautasítják azokat az ismereteket, amelyeket a különböző tudományok összegyűjtöttek, ugyanakkor többé-kevésbé önkényes módszerekkel igyekeznek egy olyan „tudományt” alkotni, amely megfelel saját ízlésünknek.

Ez a megfigyelés fogja igazán megerősíteni azt az elhatározásodat, hogy az igazság végére járj.

Kényelmesebb vitatkozni azokkal, akik a tudományt és technikát új ismeretekkel gazdagítják, mint az, hogy saját magunk kutassunk.

Semmiképpen sem szabadna megengednünk, hogy az ilyen nem kompetens, kis kaliberű „szeretnék-kritikusok” tirannusként fölébe kerekedjenek a normál laikusok gondolatainak és érzéseinek.

„Nem világos, nem világos…” Beszélőpartnere határozott egyenesvonalúságával szemben ez volt minden, ami eszébe jutott. Így annak számára egy dolog vált világossá: az illető nem értett semmit.

Idegenkedsz attól, hogy valakit megbánts, hogy ellentmondásokat felfedj vagy a tolerancia hiányát lássák benned. És így mindig újra gyorsan engedsz magatartásodból vagy álláspontodból… Biztosítasz engem, hogy lényegtelen dolgokról van szó. Mégis sokak számára szörnyű következményei vannak.

Bocsáss meg, ha őszintén megmondom neked: Egy ilyen beállítottsággal egy különlegesen ostoba és ártalmas formáját gyakorolod annak az intoleranciának, amely annyira ellenedre van: ugyanis megakadályozod, hogy az igazság hangot kapjon.

Isten végtelen és tökéletes igazságosságában és irgalmában egyforma szeretettel szereti – de nem ugyanazon a módon – gyermekeit, akik nem egyformák. Az egyenlőség nem azt jelenti, hogy mindenkit ugyanazzal a rőffel mérünk.