Pontlista
Igen, megengedem: Ez az ember rosszul cselekedett; viselkedése méltatlan volt és megvetendő, jellemtelen.
Te úgy gondoltad: Az illető megérdemli a megvetést!
Még egyszer mondom: Megértelek téged, de végső következtetéseddel nem értek egyet. Ennek a nagyon kisiklott embernek az élete is megszentelt élet. Érte is meghalt Krisztus, hogy megváltsa! Ha Krisztus nem vetette meg őt, te hogy teheted akkor azt?
Vigaszt találtál abban a felismerésben, hogy az élet azt jelenti: elajándékozzuk magunkat, felemésztődünk az Isten szolgálatában. Ha minden erőnket teljesen odaadjuk Érte, akkor a halál mint szabadító fog jönni, aki az életbe, örökkétartó örökségünkbe fog átkísérni bennünket.
Hiszen ezen a földön minden olyan, mint egy marék por. Próbáld meg egyszer a megholtak millióit szemed elé állítani, akik valamikor „fontos személyiségek” voltak és akikre már senki sem emlékezik…
Egy barátunk, aki nagyon vágyott Isten után, így nyilatkozott: Szerencse, hogy mi emberek, nem élünk örökké!
Dokumentum nyomtatva innen https://escriva.org/hu/book-subject/surco/82869/ (2025.12.14.)