Pontlista

Az önátadás az első lépés az áldozat, az öröm, a szeretet, az Istennel való egyesülés útján.

Azután az egész életet az a lelki balgaság járja át, amely lehetővé teszi, hogy éppen ott találjuk meg a boldogságot, ahol a tisztán emberi logika nem vesz észre mást, mint tagadást, szenvedést és fájdalmat.

Milyen nevetségesen viselkedünk, amikor mi, nyomorult teremtmények mindig újra megtagadunk az Úrnak kicsinységeket!

Az idő elszáll, egyre tisztábban látjuk a dolgok valódi jelentőségét – és a végén nem marad más, csak szégyen és bánat.

Most örömteli napokat élsz át, lelked fénybe és színpompába merült. És csodálkozol: mert most ugyanannak örülsz, ami régebben bátortalanná tett!

Mindig így van. Látószög kérdése. „Laetetur cor querentium Dominum!” Azoknak a szíve, akik Istent keresik, túlárad az örömtől.

Milyen nagy a különbség a hitetlenek és a keresztények élete között. Az előbbiek nyomott hangulatban vannak és bizonytalanok egy értelmetlen létben; mint szélkakasok, ki vannak téve a szerencse változandóságának. A mi keresztény létünk teljes bizalmon, örömön és biztonságon nyugszik, mert felismertük természetfeletti rendeltetésünket és tévedhetetlenül kitartunk mellette.

Istennel – így töprengek – minden újabb nap vonzóbbnak tűnik számomra. Úgy élek, mint egy „felfedező”: ma ez a csodálatos részlet tűnik fel, holnap hirtelen olyan kilátás előtt állok, amely eddig el volt zárva számomra… Ha ez így megy tovább, ki tudja, mivel fogok még találkozni az idők folyamán…

Ekkor meghallottam magamban Isten ígéretét: örömöd napról napra növekedni fog, mert egyre inkább belemerülsz ebbe a magasztos kalandba, a „meglepetések sűrű halmazába”, amelybe vezettelek. Minél tovább tart, annál szenvedélyesebben teszed ezt. És meg fogod tapasztalni, hogy nem hagylak el.

Ne legyetek szűkkeblűek, éretlen férfiak és nők, rövidlátók és képtelenek arra, hogy természetfeletti horizontunk szélességét átkaroljátok, mint keresztények és Isten gyermekei. Isten – és merészség!

Beszélgetésünkben úgy nyilatkozott, hogy inkább sohasem hagyja el azt a primitív kunyhót, amelyben lakott. Ugyanis szívesebben számlálja „saját” házának gerendáit, mint a csillagokat az égen. Így vannak sokan: képtelenek arra, hogy lemondjanak ócskaságaikról és szemüket az égre emeljék. Legfőbb ideje, hogy látókörüket kitágítsák és arra irányítsák, ami fent van…

Hihetetlen, hogy milyen boldog lehet az ember ezen a világon! És milyen sok ember akarja mégis feltétlenül búnak ereszteni a fejét: kergetik önzésüket és úgy tesznek, mintha ezzel az élettel mindennek vége lenne!

Neked nem szabad hozzájuk tartoznod… Tisztítsd meg minden pillanatban szándékodat!

Engedelmesség… szóval, szívvel és az értelemmel. Engedelmesség nem embernek, hanem Istennek…

Tanulj a következő esetből: Egy emlékezetes alkalommal felhívtam egy kiváló és kemény ember figyelmét arra, hogy magas, befolyásos társadalmi állását kockáztatja, ha továbbra is védelmezi azt a szent ügyet, amelyet oly sok „jó ember” kifogásol.

– Méltóságteljesen és komolyan, olyan hangon, amely a földi dicsőség megvetését fejezte ki, így válaszolt: „A lelkemet teszem kockára!”

Ha szem előtt tartjuk világosan és tárgyilagosan a földi élet nyomorúságát, és ezzel szemben a Krisztussal való élet egész gazdagságát szemléljük, akkor meggyőződésem szerint csak egyetlen szó van, amely sok ember viselkedését egyértelműen jellemzi: esztelenség és újra esztelenség…

Nemcsak úgy van, hogy közülünk a legtöbben tévedésben vannak, nem, ez sokkal rosszabb: javíthatatlanul ostobák vagyunk.

Azt tanácsoltam neked, hogy napjaid rendes menetének adottságai között fejlessz ki érzéket a természetfeletti iránt. És azonnal hozzátettem még: az embertársaiddal való kapcsolat a nap folyamán igen sok alkalmat ad rá.