Pontlista
Miasszonyunk: a határtalan önátadás mesternője. – Emlékszel rá? Rá vonatkozik Jézus Krisztus dicsérő szava: „Mindaz, aki Atyám akaratát cselekszi, anyám!”
Kérd ezt a jóságos Anyát, segítsen, hogy lelkedben – az ő példájára – megerősödjék a fenntartás nélküli önátadás, mely erős, mint a szeretet és szabaddá tesz: „Ecce ancilla Domini! – Az Úr szolgálója vagyok.”
„Servite Domino in laetitia!” – Szolgáljátok az Urat örömmel! – Örömmel akarok Istennek szolgálni! És ez az öröm a hitem, reményem, szeretetem gyümölcse… Ez vég nélküli lesz, mert – így mondja az Apostol – „Dominus prope est!”, az Úr közel van hozzám. Tovább rovom az utat, az Ő oltalmában, mert Ő az én Atyám…
Segítségével teljesíteni fogom akaratát, amelyet mindig szeretek – bármibe kerül!
Egyet ne felejtsünk el: Isten akaratának teljesítésénél az ember képes legyőzni a nehézségeket, vagy úgy, hogy felülemelkedik rajtuk, vagy átkúszik alattuk, vagy kikerüli őket… Mindenesetre: megmenekül!
Hogy akarsz a lanyhaságnak és siralmas erőtlenségnek ebből az állapotából kikerülni, ha nem használod fel ehhez az eszközöket?
Nagyon keveset küzdesz. Ha néha megerőlteted magad, akkor ez gyerekes haraggal és durcásan történik, mintha azt kívánnád, hogy béna mozdulataid hiábavalók legyenek, s így legyen alibid arra, hogy ne követelj magadtól semmit és más se követeljen tőled semmit. Ott tartasz, hogy saját akaratodat akarod megvalósítani az Isten akarata helyett. Ameddig nem változol meg, mégpedig komolyan, sem a boldogságot, sem a békét nem fogod megtalálni, amelyet most nélkülözöl. Alázd meg magad Isten előtt és fáradozzál azon, hogy valóban „akarj”.
Ne panaszkodj, hogyha szenvedsz. Csak az értékes köveket csiszolják.
Fáj? – Köszönd meg Istennek a „csiszolást”, mert úgy vett kezébe, mint egy gyémántot…
Egy közönséges kavicsot nem munkálnak meg így.
Képzeld el, hogy nincs a földön senki Istenen és rajtad kívül. Akkor könnyebben fogod a sértéseket és megaláztatásokat elviselni… Azonkívül azt fogod tenni, amit Isten akar és úgy fogod tenni, ahogy szeretné.
Hogy ne veszítsd el belső békédet, azt mondtam neked akkor, amikor a kemény és igazságtalan hajszát megindították: „És ha a fejünket szedik is le – abból sem fogunk tragédiát csinálni, hanem kiegyezünk azzal, hogy ezentúl a kezünkben hordjuk.”
Dokumentum nyomtatva innen https://escriva.org/hu/book-subject/surco/82884/ (2025.12.14.)