Pontlista

„Ti mind olyan vidámak vagytok – hallottam valakitől –, ezt nem vártam volna.”

Krisztus ellenségei ősidőktől fogva ördögi módon arra törekszenek, hogy azokat az embereket, akik Istennek adták magukat, „gyászhuszárnak” állítsák be. Sajnos, néha megtalálják ennek megerősítését néhány „jó” keresztény „szomorú erényében”. Köszönjük, Urunk, hogy szolgálatodba fogadtál bennünket és így kiapadhatatlan örömünkkel ezt a torzképet meg tudjuk semmisíteni.

És arra is kérlek téged, hogy ezt sohase tévesszük szem elől!

Senki ne olvasson ki arcodból szomorúságot, vagy fájdalmat, ha áldozatod illatát szétárasztod környezetedben; Isten gyermekei mindig a béke és az öröm magvetői kell legyenek.

Egy Istenért élő férfinek vagy nőnek öröme el kell, hogy terjedjen környezetében: vidáman, megnyerően, ellenállhatatlanul… röviden: olyan természetfelettinek és olyan magávalragadóan természetesnek kell lennie, hogy az másokat is Krisztus útjára vonzzon.

„Megelégedett?” – A kérdés meggondolkoztatott. Eddig még nem találtak szavakat annak kifejezésére, ami azok szívét és akaratát töltik be, akik megtapasztalták, hogy Isten gyermekei.

Karácsony. Azt írod nekem: „Ugyanazzal a szent várakozással, mint Mária és József, várom én is, telve türelmetlenséggel, a Gyermeket. Milyen boldog leszek Betlehemben! Érzem, hogy határtalan ujjongásban fogok kitörni! Igen, és én is újra meg akarok születni az Ő számára!”

Teljesedjék kívánságod!

Egyes emberek saját maguk keserítik meg egész napjukat…

Minden ellenükre van. Már szinte azzal a pszichikai kényszerképzettel mennek aludni, hogy az alvás, ez az egyetlen lehetséges „menekülés a világból” csak rövid ideig fog tartani. Amikor felébrednek, azonnal megrohanja őket az az ellenséges és nyomasztó érzés, hogy megint egy újabb nap áll előttük.

Sokan elfelejtették, hogy – az Úr akarata szerint – ezen a világon útban vagyunk az örök boldogság felé; és nem gondolják meg, hogy csak az lesz képes ezt elérni, aki földi útját Isten gyermekeinek örömével járja.

Hihetetlenül boldog vagy. Csak alkalomadtán, amikor azt veszed észre, hogy Istennek egy gyermeke elfordul Tőle, tör fel békéd és örömed mélyéből a fájdalom – egy nyilallás, amely azonban sem meg nem zavar, sem nem nyugtalanít.

Rendben van. De használj fel minden természetes és természetfeletti eszközt arra, hogy aki veszélyben van, magára találjon! Helyezd minden bizalmadat Jézus Krisztusba! Ilyen módon tér vissza mindig a kiáradt víz medrébe.