Pontlista

Azt kérdezted tőlem, hogy kell-e keresztet viselnem… És azt feleltem neked: Igen. Mindig hordozzuk a keresztet.

De ez a győzelem keresztje, az isteni pecsét, a valódi istengyermekség biztosítéka. Ezért, ha mindig is a keresztet hordozzuk, boldogan járjuk utunkat.

Vidámabb vagy. De most ez olyan öröm, ami egy bizonyos türelmetlenséggel és idegességgel van összekötve és amelynél ugyanakkor érzed, hogy valami megszakad benned és valamit feladtál.

Jól figyelj ide: Ezen a földön nincs tökéletes boldogság. Éppen ezért arra van szükség, hogy most azonnal, szó és önsajnálat nélkül, odaadd magad Istennek, teljesen, feltétel nélkül…

Áldozat, áldozat! – Igen, Krisztus követése valóban azt jelenti, hogy hordozni kell a keresztet… Ő maga mondta. Ennek ellenére, mégsem hallom szívesen, ha olyan emberek, akik szeretik az Urat, túl sokat beszélnek a keresztről és lemondásról: mert aki szeret, az örömmel hoz áldozatot, akkor is, ha nehezére esik. Hiszen a kereszt Szent Kereszt. Az olyan lélek, aki képes így szeretni és így odaadni magát, túláradó mértékben megtapasztalja a boldogságot és a békét. Miért kell akkor mindig újra, egyben vigaszt várva, „áldozatról” beszélni, ha Krisztus keresztje az életed és boldoggá tesz?

Nem vetted még észre, hogy az olyan emberek, akik az aszkézis keresztény szellemét megvalósítják, egyszerű életmódjuknak köszönhetően mindazt, ami jó – még a tisztán földi szempontból kényelmes dolgokat is –, nagyobb örömmel élvezik, mint mások?

Az áldozat, az önmegtagadás szelleme nélkül lehetetlen a boldogság a földön.