Pontlista

Senki sem lehet boldog ezen a földön addig, amíg el nem határozta, hogy nem lesz az. Mert ez a mi utunk: szenvedés – a keresztények azt mondják: kereszt – Isten akarata, szeretet és végül az igazi boldogság – már ebben az életben és azután mindörökké.

„Servite Domino in laetitia!” – Szolgáljátok az Urat örömmel! – Örömmel akarok Istennek szolgálni! És ez az öröm a hitem, reményem, szeretetem gyümölcse… Ez vég nélküli lesz, mert – így mondja az Apostol – „Dominus prope est!”, az Úr közel van hozzám. Tovább rovom az utat, az Ő oltalmában, mert Ő az én Atyám…

Segítségével teljesíteni fogom akaratát, amelyet mindig szeretek – bármibe kerül!

Az a tanács, amelyet a legnagyobb nyomatékkal szeretnék nektek mindig ismételni, így szól: Örüljetek, valóban örüljetek! Legyenek azok szomorúak, akik nem tekintik magukat Isten gyermekeinek…

Most örömteli napokat élsz át, lelked fénybe és színpompába merült. És csodálkozol: mert most ugyanannak örülsz, ami régebben bátortalanná tett!

Mindig így van. Látószög kérdése. „Laetetur cor querentium Dominum!” Azoknak a szíve, akik Istent keresik, túlárad az örömtől.

Milyen nagy a különbség a hitetlenek és a keresztények élete között. Az előbbiek nyomott hangulatban vannak és bizonytalanok egy értelmetlen létben; mint szélkakasok, ki vannak téve a szerencse változandóságának. A mi keresztény létünk teljes bizalmon, örömön és biztonságon nyugszik, mert felismertük természetfeletti rendeltetésünket és tévedhetetlenül kitartunk mellette.

Egy barátom így szólt hozzám: „Azt mondták, hogy szerelmes vagy.” – Meglepődve megálltam, és csak az jutott eszembe, hogy megkérdezzem; honnan veszi ezt. Bevallotta: „A szemedből olvastam ki – sugárzott az örömtől.”

Milyen lehetett Jézus tekintete, amely az örömtől ragyogott… És ugyanúgy ragyoghatott Anyja szeme, amikor ujjongását már nem tudta visszatartani: „Magnificat anima mea Dominum!” – Magasztalja lelkem az Urat. Igen, lelke felujjong abban, akit méhében hord és akit maga mellett tud.

Anyánk! Örömünknek, mint a tiednek, az legyen az alapja, hogy Nála vagyunk és Ő a mienk.

Kísértésekben lubickolsz, közben veszélynek teszed ki magad, játszol azzal, amit látsz és elképzelsz, ostoba csevegésekbe bocsátkozol. És azután meg vagy zavarodva, ha kételyek, aggályok, zűrzavar, búskomorság, levertség áraszt el.

El kell ismerned, hogy nem vagy nagyon következetes.

Hihetetlen, hogy milyen boldog lehet az ember ezen a világon! És milyen sok ember akarja mégis feltétlenül búnak ereszteni a fejét: kergetik önzésüket és úgy tesznek, mintha ezzel az élettel mindennek vége lenne!

Neked nem szabad hozzájuk tartoznod… Tisztítsd meg minden pillanatban szándékodat!

Régebben sokat szórakoztál. Most azonban, mivel Krisztust hordod magadban, belülről jövő valódi örömmel vagy tele, amely kisugárzik; innen van vonzerőd más emberek felé.

Mélyítsd el még jobban a kapcsolatot Krisztussal, hogy minden embert elérj.

A barátunk, aki látta, hogy milyen keményen és mégis örömmel dolgoznak, azt kérdezte: „Csak azt mondjátok meg, lelkesedésből csináljátok mindezt?” – A vidám és derűs válasz így hangzott: Lelkesedésből? Az nagy felsülést eredményezne! Nem, „per Dominum nostrum Iesum Christum!” csináljuk – az Úr Jézus által és érte, Aki folyvást vár ránk.

Egy barátunk egészen egyszerűen bevallotta, hogy még sohasem unatkozott, mert még sohasem érezte magát egyedül, az isteni Barát közelsége nélkül.

Alkonyodott, mély csend terjedt szét… Milyen elevenen érezted az Isten jelenlétét! És ebben a valóságban – micsoda béke van!