Pontlista

Az önátadás az első lépés az áldozat, az öröm, a szeretet, az Istennel való egyesülés útján.

Azután az egész életet az a lelki balgaság járja át, amely lehetővé teszi, hogy éppen ott találjuk meg a boldogságot, ahol a tisztán emberi logika nem vesz észre mást, mint tagadást, szenvedést és fájdalmat.

Még nem tudsz felszedelődzködni az útra. – Szeretném neked továbbadni, hogy megszívleld, amit egyik testvéred nekem írt: „Igen, nehezünkre esik… de ha egyszer a »döntés« megtörtént, milyen fellélegzés, milyen öröm, hogy tudjuk, végre úton vagyunk!”

Az utóbbi napok – mondtad nekem – olyan csodálatosak voltak, mint még soha. „Mert jobban átadtad magad, mint máskor” – válaszoltam habozás nélkül.

Az Úr hívása – a hivatás – mindig egyformán szól: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem.”

Igaz: A hivatás lemondást, áldozatot követel! De milyen boldogság múlik ezen – „gaudium cum pace”, öröm és béke! – ha a lemondás tökéletes!

Minél tágabb lesz a szíved Isten iránti szeretetből, annál boldogabb leszel.

Te megfiatalodtál! Valóban észrevetted azt, hogy az Istennel való kapcsolat már rövid idő alatt visszahozta fiatalságod fesztelenségét, sőt újra megkaptad lelki gyermekséged távoli napjainak védettségét – és mégis messze vagy ettől a gyermekségtől. Körülnézel és megállapítod, hogy másokkal is ez történik. Mióta találkoztak az Úrral, évek teltek el, de minél idősebbek és érettebbek lesznek, annál elpusztíthatatlanabb belső fiatalságuk és szívbéli örömük. Nemcsak fiatalnak látszanak: valóban fiatalok és boldogok!

A lelki életnek ez a valósága az, ami az embereket vonzza, bátorságot ad nekik és végül legyőzi őket.

Fordulj hálával mindennap „ad Deum qui laetificat iuventutem” – Istenhez, aki megörvendezteti ifjúságodat.

Isten kegyelme nem hiányzik. Ha megfelelsz Neki, akkor tökéletes biztonságban érezheted magad.

Tőled függ a győzelem: ha bátorságod és lendületed együttműködik a kegyelemmel, akkor az optimizmus és a győzelem biztos tudata teljesen megalapozott.

Tegnap talán még azok közé tartoztál, akik keserűen temették reményeiket, akik emberi elvárásaikban csalódtak. Ma – miután Ő belépett az életedbe – nevetsz és énekelsz, és mindenütt, ahová mész, örömet, szeretetet és melegséget sugárzol.

Adj hálát Istennek, hogy boldog vagy! Adj hálát azzal a mélységes örömmel, amely sohasem hangosan nyilvánul meg.

Istennel – így töprengek – minden újabb nap vonzóbbnak tűnik számomra. Úgy élek, mint egy „felfedező”: ma ez a csodálatos részlet tűnik fel, holnap hirtelen olyan kilátás előtt állok, amely eddig el volt zárva számomra… Ha ez így megy tovább, ki tudja, mivel fogok még találkozni az idők folyamán…

Ekkor meghallottam magamban Isten ígéretét: örömöd napról napra növekedni fog, mert egyre inkább belemerülsz ebbe a magasztos kalandba, a „meglepetések sűrű halmazába”, amelybe vezettelek. Minél tovább tart, annál szenvedélyesebben teszed ezt. És meg fogod tapasztalni, hogy nem hagylak el.

Az öröm az önátadásból következik és ahány kört tesz meg a csacsi a merítőkeréken, annyival erősebb lesz.

Micsoda állandó öröm van benned, mert odaadtad magad Istennek!… És milyen nagyon sürget és sarkallja buzgóságodat, hogy mindenkit részesíts örömödben!