Pontlista

Nagy szerencse volt számodra, hogy igazi tanítókkal és valódi barátokkal találkoztál, akik odaadóan oktattak, amit csak tudni akartál. Irigység nélkül részesítettek tudásukban, képzettségükben, ismereteikben úgy, hogy soha nem volt szükséged arra, hogy mindezt kusza, fáradságos utakon szerezd meg. Olyan utakat mutattak neked, amelyek most magától értetődőnek látszanak számodra, amelyek azonban nekik valamikor kemény erőfeszítésekbe kerültek… Most rajtad a sor, hogy ugyanúgy cselekedj: ennek, annak – mindenkinek adj!

Egy erős fogadás a barátságot illetőleg: Nem akarok gondolataimban, szavaimban, cselekedeteimben felebarátommal szemben – bárki legyen is az – úgy viselkedni, mint eddig: Tevékeny felebaráti szeretetet akarok gyakorolni és nem akarok többé helyt adni szívemben a közömbösségnek.

Isten gyermekei vagyunk! Ez az alapvető igazság olyan emberekké alakít át bennünket, akik messze többre képesek, mint csak arra, hogy kölcsönösen elviseljék egymást. Halld az Úr szavát: „Vos autem dixi amicos!” – Én pedig barátaimnak neveztelek benneteket – igen, barátai vagyunk. Ahogy Ő velünk tette, úgy adjuk oda örömmel életünket egymásért, mind szükség idején, mind a közönséges hétköznapokban.

Ha az istenszeretet hat át egy barátságot, akkor az tisztább, nagyvonalúbb és lelkibb lesz, mert az önző motívumok és a rendetlen érzékiség salakja elég. Ne felejtsd el: az Isten iránti szeretet az, ami érzéseinket megtisztítja és helyes viszonyba hozza az egésszel anélkül, hogy azok erejét csökkentené.