Pontlista

Sok olyan keresztény van, aki meg van győződve, hogy a Megváltás mindenütt be fog következni és bizonyára sokan lesznek – nem tudni, kicsodák –, akik Krisztussal egységben ezt majd elősegítik. Úgy látják azonban, hogy ehhez sok évszázadnyi időre lesz még szükség… és valóban örökké is tartana, ha mindez önátadásuk mértéke szerint jönne létre.

Te magad is így gondoltad, míg fel nem ébredtél.

Gyakran kérdezed tőlem, miért van az, hogy azok az emberek, akik olyan szerencsések voltak, hogy Jézust már gyermekkorukban igazán megismerhették, haboznak, hogy hálásak legyenek-e, hogy abból, amijük van, a legjobbat Neki adják: az életüket, a családjukat, az álmaikat, a jövőre irányuló terveiket…

Gondold meg: Neked, aki „mindent” egyszerre kaptál meg, valóban végtelenül hálásnak kell lenned az Úrnak, mint egy vaknak, aki hirtelen visszakapta szeme világát, mialatt a többieknek eszébe sem jut, hogy tulajdonképpen hálásaknak kellene lenniök, mert mindig is láttak. És mégis… ez még nem elegendő: nap nap után segítened kell a környezetedben lévő embereket, hogy hálásak legyenek istengyermekségükért. Különben ne mondd azt nekem, hogy te magad hálás vagy.

Milyen nagyszerű dolog hitetleneket megtéríteni, lelkeket nyerni! Igen, és ugyanolyan gyönyörű, sőt Istennek tetszőbb dolog, ha nem engedjük, hogy elvesszenek.

Micsoda állandó öröm van benned, mert odaadtad magad Istennek!… És milyen nagyon sürget és sarkallja buzgóságodat, hogy mindenkit részesíts örömödben!

Megértem annak a boldog embernek természetfeletti és emberi örömét, aki az elsők között lehetett, akik az isteni magot elvetették. Teljes biztonsággal ismételte magában: „Milyen csodálatos dolog az a tudat, hogy egyetlenként vagyok arra rendelve, hogy egy egész várost a környékével együtt felrázzak.”

Ne várj arra, hogy több eszközöd lesz vagy mások is jönnek! A lelkeknek most, ma van szükségük rád.

Mialatt beszéltünk egymással, megnéztük a térképen azt a földrészt. Az ottani emberekre gondolva mondtad csillogó szemekkel és telve belső türelmetlenséggel: Lehetséges az, hogy ennek a tengernek másik oldalán Isten kegyelme hatástalan marad? Azután magad adtad meg a választ magadnak: Végtelen jóságában engedelmes eszközöket akar felhasználni.

Milyen részvétet érzel irántuk!… Szeretnél nekik odakiáltani, hogy elfecsérlik idejüket… Miért olyan vakok és nem veszik észre azt, amit te – egy nyomorult ember – megláttál? Miért nem döntenek a legjobb mellett?

Imádkozz és hozz áldozatot értük. És azután – ez a kötelességed – ébreszd fel őket egyenként és magyarázd meg nekik – szintén egyenként! –, hogy ők is, anélkül, hogy elhagynák helyüket a társadalomban, megtalálhatják az Istenhez vezető utat, ahogy te is megtaláltad.

Nagy lendülettel kezdted. De azután lassanként kishitűvé váltál. Ha továbbra is így leszűkül a horizontod, végül még bezárkózol nyomorúságos csigaházadba.

Szívedet egyre inkább tágítsák ki apostoli vágyaid. Száz lélekből mind a száz érdekel bennünket.

Akik megtalálták Krisztust, azoknak nem szabad szűk környezetükbe bezárkózniok: ilyen önelégültség nagyon szomorú dolog volna. Inkább mint egy legyező, minden oldalon ki kell bontakozniok, hogy minden embert elérjenek.

Mindegyiküknek egy állandóan növekvő baráti kört kell maga körül kialakítania, amelyet foglalkozásbeli tekintélyén, viselkedésén, barátságán keresztül befolyásol, mégis azzal a céllal, hogy Krisztus legyen az, aki mindezen kapcsolatokon keresztül hatást gyakorol.

Neked magadnak kell parázzsá lenned, hogy mindenhová tüzet vigyél és ahol a környezet képtelen arra, hogy tüzet fogjon, ott általad kell a lelki hőmérsékletnek emelkednie. Egyébként csak sajnálatraméltóan elfecsérled a saját idődet és a többiek idejét is, akik körülötted vannak.

Ha van bennünk buzgóság a lelkek iránt, akkor mindig akadnak jó akaratú emberek, és befogadásra kész talaj is. Nem, egyszerűen nem tudsz mentséget felhozni!

Beszélgettél ezzel, azzal és egy harmadikkal, mert a lelkekért való buzgóság emészt.

Az egyik megijedt; a másik egy „szakértőtől” kért tanácsot, aki hamis tanácsot adott neki…

Csak tarts ki, hogy senki se mentegetőzhessen majd egy szép napon: „Quia nemo nos conduxit” – Senki se hívott minket…

Isten azt akarja, hogy mi, gyermekei, a világ forgatagában átütő erőt képviseljünk! Ne úgy érezzük magunkat, mintha nézők lennénk. A mi feladatunk a harc. Bárhol is vagyunk, álljunk úgy, mint a „csatasorba állított sereg”!

Megvan benned az az adottság, hogy szellemesen tudsz csevegni… Másrészt meglehetősen passzív vagy és a kifogásod az, hogy „ha nem jönnek hozzám…”

Ha nem változol meg – ezt nyomatékosan hangsúlyozom – és nem lépsz ki önmagadból, hogy mások felé menj, sohasem fogod elérni az apostoli hatékonyságot.

Azok az emberek, akik abban az országban, oly távol Istentől és olyan céltalanul élnek, az Úr szavára figyelmeztettek téged: „Olyanok, mint a pásztor nélküli juhok…”

Te is mint Ő, sajnálod őket… Határozd el, hogy ott, ahol vagy, életedet égő áldozattá teszed mindenkiért.

Testvéred szívélyes üdvözlete az utazás forgatagából újra azt a gondolatot vette fel benned, hogy a földnek minden tisztességes útja nyitva van Krisztus számára. Egyedül az hiányzik, hogy futólépésben megszerezzük!

Igen, Isten gyermekei számára teremtette a világot és azt akarja, hogy ott lakjunk és megszenteljük. Mire vársz még?

Viselkedj úgy, mintha a légkör a munkahelyeden egyedül tőled függne. Ez a serénység és az öröm légköre legyen, amelyet Isten jelenlétének tudata és a hit látása hat át.

Nem értem lazaságodat. Olyan társak csoportjára találsz, akikkel egy kissé nehezebb bánni. Talán onnan is származik ez, hogy hosszabb ideje nem törődtél velük. Most mindjárt kitérsz az útjukból, meglapulsz és azután csak tehernek érzed őket: úgy tűnik, hogy apostolkodásodat akadályozzák, mert képtelenek arra, hogy megértsenek téged. De hogy hallgassanak rád, ha sem nem imádkozol, sem áldozatot nem hozol értük, még a beszélgetést sem keresed velük?

Mennyi meglepetés fog érni, ha egyszer elhatározod, hogy ezzel és ezzel és azzal a harmadikkal komoly kapcsolatot tartasz fenn! Azon kívül: Ha nem változtatsz jelenlegi beállítottságodon, minden okuk meglesz arra, hogy egyszer ujjal mutogassanak rád és azt mondják: „Hominem non habeo!” – nem találok senkit, aki segítene nekem!