Pontlista

„Aure audietis, et non intelligetis: et videntes videbitis, et non perspicietis.” A Szentlélek világos szavai: saját fülükkel hallják és nem értik: saját szemükkel látják és nem fogják fel. Miért vagy nyugtalan, ha olyan valaki, aki „látja” az apostoli művet, elismeri annak kiválóságát, mégsem akarja odaadni magát? Te nyugodtan imádkozzál és tarts ki utadon! Azok helyett, akik nem mernek együtt menni velünk, majd mások jönnek!

Minden kereszténynek kötelessége, hogy a földön mindenhová elvigye a boldogságot: ez az öröm és a lelkierő keresztes hadjárata. Ez eltompult és tönkretett szíveket is fel tud rázni és újra Isten felé fordítani.

Jól figyelj ide és visszhangozd szavamat: „A kereszténység szeretet. Az Istennel való kapcsolat boldoggá tesz és nagy tettekre sürget. A többiekért való gond – az apostolkodás – nem luxuscikk, nem »elit« foglalkozás…”

Miután ezt tudod, nagyon örülhetsz, mert életed egészen más értelmet nyert. És légy következetes!

Ha van bennünk buzgóság a lelkek iránt, akkor mindig akadnak jó akaratú emberek, és befogadásra kész talaj is. Nem, egyszerűen nem tudsz mentséget felhozni!

Légy egészen biztos benne: itt is sokan vannak, akik meg tudják érteni utadat: Olyan emberek, akik – tudatosan vagy öntudatlanul – Krisztust keresik és nem képesek megtalálni. De: „Hogyan halljanak Róla, ha senki sem hirdeti Őt?”

Ne mondd nekem azt, hogy törődsz belső életeddel, ha nem végzel erőteljes, szüntelen apostolkodást: az Úr – Aki felől engemet úgy tájékoztatsz, hogy kapcsolatban vagy Vele –, azt akarja, hogy minden ember eljusson az üdvösségre.

Nem minden állampolgár tartozik az állandó hadsereghez. De ha háborúra kerül sor, akkor mindenki rendelkezésre bocsátja magát, minden erejével és minden eszközzel… És az Úr azt mondta: „Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem kardot.”

Az élet a mai világban olyan túlpörgetett, hogy a keresztény felebaráti szeretet kivételes jelenséggé vált, bár – legalább is szóban – továbbra is hirdetik Krisztust…

Egyetértek ezzel. De – mit teszel te magad, hiszen mint katolikus kereszténynek, eggyé kell válnod Vele és a nyomában kell járnod? Nem azt parancsolta nekünk, hogy tanítását mindenütt, minden embernek – mindegyiknek! – és minden időben terjesszük?

Nagy szerencse volt számodra, hogy igazi tanítókkal és valódi barátokkal találkoztál, akik odaadóan oktattak, amit csak tudni akartál. Irigység nélkül részesítettek tudásukban, képzettségükben, ismereteikben úgy, hogy soha nem volt szükséged arra, hogy mindezt kusza, fáradságos utakon szerezd meg. Olyan utakat mutattak neked, amelyek most magától értetődőnek látszanak számodra, amelyek azonban nekik valamikor kemény erőfeszítésekbe kerültek… Most rajtad a sor, hogy ugyanúgy cselekedj: ennek, annak – mindenkinek adj!

A világnak sürgősen szüksége van arra, hogy az alvókat felébresszük, az aggodalmaskodókba bátorságot öntsünk, az elbizonytalanodottaknak irányt mutassunk. Egyszóval: hogy mindenkit Krisztus szolgálatára hívjunk, ne vesztegessék el tovább erőiket.

Szomorúan és egy kissé undorodva mondod nekem: „Ismerek olyan embereket, akiknek annyi erejük sincs, hogy segítségért kiáltsanak…” – Ne menj el mellettük! Ha meg akarod menteni magadat és őket, ez kiindulópontjává válhat megtérésüknek. Azonkívül ne felejtsd el, hogy feléd is nyújtottak egykor segítő kezet…

Nagy veszélynek teszed ki magad, ha megelégszel a „jó fiú” magatartással, vagy azzal a célkitűzéssel, hogy rendes, problémamentes otthonod legyen, amelyben csak kedélyesség, kényelem uralkodik. Ez az elképzelés torzképe a názáreti ház életének. Krisztus, aki a boldogságot és a belső rendet hordozta magában, elment, hogy minden idők emberének részt adjon gazdagságából.