Pontlista

Légy meggyőződve: ha az emberek Istenért dolgoznak, akkor nincsenek számukra legyőzhetetlen akadályok, elbátortalanodás, ami a feladat feladásához vezethetne, nincs olyan sikertelenség, amely valóban megérdemli ezt a nevet, bármennyire szűkösnek látszanak is az eredmények.

Különböző országokhoz tartozó és különböző fajú emberek, nagyon különböző életkörülmények között és foglalkozásban… Ha beszélsz velük Istenről, érzed apostoli hivatásod emberi és természetfeletti értékét. Olyan, mintha újra átélnéd teljes valóságában azt a csodát, amely Krisztus tanítványainak első igehirdetésénél történt: Az új útról szóló hírt, amelyet egy ismeretlen nyelven hirdetnek, minden hallgató anyanyelvén érti és szíve mélyére hatol.

És benned új erővel újjáéled az egykori történet: „pártusok, médek, elamiták…” – mindnyájan örömteli lélekkel közeledtek Istenhez.

A hit elengedhetetlen feltétele az apostolkodásnak. Gyakran abban mutatkozik meg, hogy kitartóan beszélünk Istenről, akkor is, ha a gyümölcsök sokáig váratnak magukra.

Ha kitartunk és küldetésünk élő marad bennünk, abban a biztos meggyőződésben, hogy az Úr akarja így, akkor lassanként mindenhol, környezetedben is, egy „keresztény forradalom” jeleit fogják észrevenni: egyesek egészen átadják magukat Istennek, mások komolyan veszik lelki életüket és ismét mások – a legkényelmesebbek – legalább éberebbek lesznek.

A valódi ujjongás napjai! Három új hivatás!

Megvalósul Jézus szava: „Atyám azáltal fog megdicsőülni, ha sok gyümölcsöt hoztok és tanítványaim lesztek.”

Hivatásokat, Uram, több hivatást! Nekem mindegy, hogy én vetettem-e, vagy valaki más – Te, Jézusom, vetettél – a mi kezünkkel! Csak azt tudom, hogy érett gyümölcsöt ígértél nekünk: „Et fructus vester maneat!” – és gyümölcsötök legyen maradandó!

Az Úr egy egészen meghatározott apostolkodást kíván tőled – úgy mint akkor, amikor a százötvenhárom nagy hal – nem akármilyen halak, hanem éppen ezek – a bárka jobb oldalán kerültek a hálóba.

Azt kérdezed tőlem: Miért van az, hogy nem fogok semmit, holott tudom, hogy „emberhalász” vagyok, sok baráti kapcsolatom is van és azt is világosan tudom, hogy ki felé kell irányulnia az én sajátos apostolkodásomnak? Az Isten iránti szeretet hiányzik belőlem? A lelki életem hiányos?

Péter adja meg neked a választ annál a bizonyos csodálatos halfogásnál: „Mester… egész éjszaka fáradoztunk, de semmit nem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.” Jézus Krisztus nevében: Kezdd el újra! Megerősödve! Félre a rezignációval!

Ne úgy dolgozzál az apostoli vállalkozásokban, mintha csak a ma számára építkeznél. Szenteld magad ezeknek a feladatoknak azzal a reménnyel, hogy utánad mások is fognak jönni: testvéreid, akik ugyanolyan szelleműek. Ők fogják learatni, amit te most elvetsz, befejezni azt az építkezést, amelynek alapjait most lerakod.

Pap barátunk a szolgálatot mindig Isten jelenlétében látta el. Atyai kezét szorosan tartotta és úgy fogta fel önmagát, mint aki Istennek segít abban, hogy e neki ajándékozott alapvető meglátásokat továbbadja… És azt mondta önmagának: Ha egyszer meghalok, minden pontosan ugyanolyan jól fog menni, mint most, erről gondoskodik az Úr.

A rágalmazás az irigység leánya és az irigység a terméketlenség kompenzálása.

Ha egyszer úgy látod, hogy fáradozásaid nem hoznak gyümölcsöt, akkor vizsgáld meg, hogy alapjában véve miről van szó nálad. Ha jól dolgozol és nem zavar meg az, hogy mások is azt teszik látható eredménnyel, akkor tudd meg: fáradozásaid hiábavalósága csak látszólagos. Adott időben be fogod takarítani a termést.