Pontlista

Elérkezett számára a nehéz próba pillanata – akkor vigasztalanul felkeresett téged. Emlékszel még rá? Az ő számára, a barát számára, aki „okos” tanácsokat adott neked, elképzelésed délibábnak látszott, szerinte a lelki torzulás gyümölcse volt, azt mondta, akaratodat elvették és hasonló „éles elméjű” felismerései voltak… „az, hogy átadod magad az Úrnak – ítélkezett –, nem más, mint a vallásos érzelem beteges fellángolása.” És szegényes logikájával arra gondolt, hogy családod és közéd lépett egy idegen: Krisztus.

Most már megérti, amit akkor olyan sokszor mondtál neki, hogy Krisztus soha sem szakítja el egymástól a lelkeket.

Milyen részvétet érzel irántuk!… Szeretnél nekik odakiáltani, hogy elfecsérlik idejüket… Miért olyan vakok és nem veszik észre azt, amit te – egy nyomorult ember – megláttál? Miért nem döntenek a legjobb mellett?

Imádkozz és hozz áldozatot értük. És azután – ez a kötelességed – ébreszd fel őket egyenként és magyarázd meg nekik – szintén egyenként! –, hogy ők is, anélkül, hogy elhagynák helyüket a társadalomban, megtalálhatják az Istenhez vezető utat, ahogy te is megtaláltad.

Ha beleveted magad apostoli feladatodba, légy meggyőződve; ebben mindig arról van szó, hogy boldoggá, nagyon boldoggá tedd az embereket: az igazság elválaszthatatlan a valódi örömtől.

Egy hatásos recept apostoli munkádhoz: Konkrét tervek kellenek, éspedig nem egyik hétről a másikra, hanem máról holnapra, egyik pillanatról a másikra…

Néha nem akarnak megérteni téged: mintha vakok lennének… De máskor te nem tudod elérni, hogy megértesd magad: alakítsd magad ebben a pontban!

Isten kegyelmével és jó felkészültséggel meg tudod értetni magad egy műveletlen környezetben… Ami őket illeti, nehezen fognak követni téged, ha nincs meg benned a „nyelvek adománya”: az a képesség és törekvés, hogy hozzáférkőzz gondolkodásmódjukhoz.

Mindennap jobban szereted ezt a munkát… Észre lehet venni, hogy magabiztosabb vagy és higgadtabban lépsz fel. Ugyanis tudod, hogy Krisztusért dolgozol.

Már a Szentírás hirdette: „Vir fidelis, multum laudabitur” – A hűséges embert sokat dicsérik.

Az erőszak nem megfelelő eszköz a meggyőzésre. Akkor pedig különösen nem, ha apostoli tevékenységről van szó.

Még fiatal vagy és utad elején állsz. Hallgasd meg tanácsomat: Istennek csak a legjobb elegendő, amire képesek vagyunk. Ezért kezdettől fogva legyen erős elhatározásod, hogy későbbi pályádon elsőosztályú teljesítményt fogsz nyújtani.

Mert csak akkor fogsz meggyőzően hatni.

Ahol tisztán racionális gondolkodással nem jutsz előbbre, kérd a „szent furfangosságot”, hogy jobban és hatékonyabban tudd embertársaidat szolgálni.

Hidd el nekem: az apostolkodásnak, a katekézisnek, az emberi test véredényeihez hasonlóan, a társadalom minden területére szét kell ágaznia. Minden egyes embert el kell érni.

Bennünket, akik Krisztusnak akarunk szolgálni, minden ember érdekel, mert minden egyes ember érdekel bennünket!

Viselkedj úgy, mintha a légkör a munkahelyeden egyedül tőled függne. Ez a serénység és az öröm légköre legyen, amelyet Isten jelenlétének tudata és a hit látása hat át.

Nem értem lazaságodat. Olyan társak csoportjára találsz, akikkel egy kissé nehezebb bánni. Talán onnan is származik ez, hogy hosszabb ideje nem törődtél velük. Most mindjárt kitérsz az útjukból, meglapulsz és azután csak tehernek érzed őket: úgy tűnik, hogy apostolkodásodat akadályozzák, mert képtelenek arra, hogy megértsenek téged. De hogy hallgassanak rád, ha sem nem imádkozol, sem áldozatot nem hozol értük, még a beszélgetést sem keresed velük?

Mennyi meglepetés fog érni, ha egyszer elhatározod, hogy ezzel és ezzel és azzal a harmadikkal komoly kapcsolatot tartasz fenn! Azon kívül: Ha nem változtatsz jelenlegi beállítottságodon, minden okuk meglesz arra, hogy egyszer ujjal mutogassanak rád és azt mondják: „Hominem non habeo!” – nem találok senkit, aki segítene nekem!