Pontlista

Vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy bocsánatot kell kérniök azért, hogy Istenről vagy az apostolkodásról beszélnek. Talán mert még nem fedezték fel a jellem és az erény értékét és lelkileg torzak, gyávák ahhoz, hogy másképp viselkedjenek.

Ne engedd, hogy egy olyan ellenség félemlítsen meg, akinek egyetlen ereje a nagy szája!

Tudod értékelni a teljesített munkát… Ezzel egyetértesz. De gondosan ügyelsz arra, hogy ne végy részt a munkában, sőt, úgy állítsd be a dolgokat, hogy a többiek ne is tételezhessenek fel együttműködést részedről.

Attól féltél, hogy jobbnak tartanak, mint ami vagy, ezt mondtad nekem. Nem sokkal inkább úgy van, hogy attól féltél: Isten és az emberek hitelesebb viselkedést kívánhatnak tőled?

Én nem vagyok az az apostol, aminek lennem kellene. Túlságosan félénk vagyok…

Nem vagy inkább kishitű, mert kevés a szereteted? – Tégy valamit ellene!

Ha az ember azon dolgozik, hogy egy apostoli művet kiterjesszen, akkor a „nem” sohasem az utolsó szó. Tarts ki továbbra is célod mellett.

Túlságosan elővigyázatos vagy, vagy túl kevéssé „természetfeletti” és ezért okosnak tartod magad. Ne építs már saját magad akadályokat és ne tégy úgy sem, mintha csak te tudnád azokat eltávolítani!

Minden további nélkül megtörténhet az is, hogy aki szemben áll veled – mivel kevésbé „okos” és ezért nagyvonalúbb – Istenre épít, és így nem fog olyan sok „ha”-val és „de”-vel előhozakodni.

Vannak olyan viselkedési módok, amelyek nagyon ésszerűnek látszanak, de mögöttük alapjában véve csak kishitűség rejtőzik.

Légy meggyőződve: ha az emberek Istenért dolgoznak, akkor nincsenek számukra legyőzhetetlen akadályok, elbátortalanodás, ami a feladat feladásához vezethetne, nincs olyan sikertelenség, amely valóban megérdemli ezt a nevet, bármennyire szűkösnek látszanak is az eredmények.

Hited nem elég gazdag tettekben.

Azt lehetne hinni, hogy ez egy álszent ember hite és nem olyané, aki az életszentségért küzd.

Derű! Merészség!

Robbantsd fel ezekkel az erényekkel a lanyhák, a gyávák, az árulók ötödik hadoszlopát.

Arról biztosítottál engem, hogy pihenés nélkül akarsz harcolni. És most jössz és csüggedt vagy. Nézd: tisztán emberi szemmel nézve is tanácsos az, hogy ne hárítsunk el minden akadályt utadból és ne oldjunk meg minden problémát. Mert neked magadnak is hozzá kell ehhez valamivel – sokkal! – járulnod… Hogy akarsz másképp megszentelődni?

Nem vagy hajlandó ebben a természetfeletti vállalkozásban együttműködni, mert – azt mondod! – félsz, hogy nem „futsz be a célba” vagy kudarcba fulladsz.

Ha többet gondolnál Istenre, akkor ezek az értelmetlen gondolatok semmivé válnának.

Néha az a gondolatom támad, hogy Isten és az Egyház ellenségei közül sokan a derék emberek aggodalmaiból élnek. Ilyenkor nagyon szégyellem magam.

Légy vakmerő imádban – és az Úr át fog alakítani: sötéten látóból derűlátóvá, félénkből bátor emberré, tétovázóból a hit emberévé – röviden: apostollá!

Természetesség, őszinteség, öröm: Ezek nélkülözhetetlen feltételek egy apostol számára, hogy embereket vonzzon.

Udvariasság mindig és mindenki iránt. – De különösen azok iránt, akik ellenfélnek látszanak (soha ne legyen ellenséged!), amikor ki akarod őket szabadítani tévedésükből.

Felháborodottan kérdezted tőlem: Miért van arra szükség, hogy az apostoli munka központjainak légköre és berendezése olyan csúnya, ápolatlan legyen… és így a megszokottól annyira elüssön? – Azután még azt mondtad: Még csak nem is olcsóbb!

Számomra kedvetlenséged nagyon érthető volt. És megfontoltam, hogy hiszen Jézus mindenkit meg akar szólítani és magához vonzani: Szegényeket és gazdagokat, tanultakat és képzetleneket, örvendezőket és szomorúakat, időseket és fiatalokat… Milyen szeretetreméltó Ő! Milyen sok benne a természetes és természetfeletti vonzóerő!

Annak a vonzerőnek, amely rokonszenves szívélyességedből ered, szélesebbé és mélyebbé kell válnia. Másképp apostolkodásod nem lesz hatékony, zárt körökbe fog fulladni.

Megvan benned az az adottság, hogy szellemesen tudsz csevegni… Másrészt meglehetősen passzív vagy és a kifogásod az, hogy „ha nem jönnek hozzám…”

Ha nem változol meg – ezt nyomatékosan hangsúlyozom – és nem lépsz ki önmagadból, hogy mások felé menj, sohasem fogod elérni az apostoli hatékonyságot.

Légy meggyőződve róla: apostolkodásod abban áll, hogy jóságot, fényt és lelkesedést sugárzol, szorgalmaddal, lelkiismeretességeddel „megfertőzöl” másokat, példát adsz a határtalan odaadottságra az élettapasztalatra és a becsületes, örömteli engedelmességre az Egyház iránt.

De: Senki sem adhatja azt, amije nincs…