Pontlista

Köszönd meg Istennek, hogy ilyen gyengéden bánik veled, egyszerre atyaian és anyaian. Már eddig is mindig nagyszerű kalandokról álmodtál. Nos, most elkötelezted magad egy csodálatos kalandra, amely szentté tesz.

Ismétlem: Köszönd meg ezt Istennek apostoli élettel.

Különböző országokhoz tartozó és különböző fajú emberek, nagyon különböző életkörülmények között és foglalkozásban… Ha beszélsz velük Istenről, érzed apostoli hivatásod emberi és természetfeletti értékét. Olyan, mintha újra átélnéd teljes valóságában azt a csodát, amely Krisztus tanítványainak első igehirdetésénél történt: Az új útról szóló hírt, amelyet egy ismeretlen nyelven hirdetnek, minden hallgató anyanyelvén érti és szíve mélyére hatol.

És benned új erővel újjáéled az egykori történet: „pártusok, médek, elamiták…” – mindnyájan örömteli lélekkel közeledtek Istenhez.

Egyszerűbb nem lehetett volna az a mód, ahogyan Jézus az első tizenkettőt hívta: „Jöjj és kövess engem!” Neked, aki olyan sok kifogást keresel, hogy ne kelljen vállalnod ezt a feladatot, a következő meggondolás mintegy testedre van szabva: Ezeknek az elsőknek tisztán emberi képzettsége nagyon kevés volt – és mégis mennyire felrázták hallgatóikat!

Azt az egyet ne felejtsd el: A továbbiakban Ő az, aki a munkát végzi – mindegyikükön keresztül…

Felháborítottak téged, mert olyan embereknek, akik még sohasem tettek fel maguknak ilyen kérdést, az Istennek való önátadásról beszélsz? – Igen, na és? Hiszen ebben áll a hivatásod: hogy az apostolok apostola légy…

Fogd fel nap-nap után egyre mélyebben keresztény hivatásod apostoli dimenzióit! Húsz évszázaddal ezelőtt Krisztus felállította jelét, hogy alá gyűljenek mindazok, akiknek a szíve becsületes és képesek arra, hogy szeressenek. És azt akarja, hogy ezt – pontosan ezt – hirdessük mindenkinek. El tudsz képzelni egy még sürgetőbb hívást, mint az „Ignem veni mittere in terram!” – Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre? Ezzel szemben tény, hogy két és fél milliárd ember még nem ismeri Krisztust…

Apostoli feladatod nagy és szép. A kegyelem és a szabadság találkozási pontjában vagy; és jelen vagy, amikor az életben némelyik embernél bekövetkezik az ünnepi pillanat: a találkozás Krisztussal.

Lásd be! Alapos képzettséget kell szerezned. Mert számosan fognak hozzánk jönni és kérdéseket feltenni, konkrét módon és követelően: „Rendben van – mondják majd –, tehát mit kell tennem?”

Hivatásod az – Isten hívására! –, hogy irányítsál, magaddal ragadj, szolgálj, vezess. Ha hamis vagy félreértett alázatból bezárkózol és egy sarokba bújsz, akkor vétesz az ellen a kötelesség ellen, hogy Isten eszköze légy.

Az Úr a szeretet egy gyengéd gesztusával megengedte, hogy a földet meghódítsuk neki.

Határtalan alázatában Ő maga csak lehetővé akarta ezt tenni számunkra… Nekünk csupán a könnyebb és kellemesebb részét hagyta: a cselekvést és a győzelmet.

Benne élsz a világban, mint polgár polgártársaid között, emberekkel vagy kapcsolatban, akik jóknak vagy kevésbé jóknak tartják magukat. Érezned kell azt az állandó vágyat, hogy valamit továbbadj nekik abból az örömből, amely eltölt téged, mert keresztény vagy.

A föld sója. – Az Úr azt mondta, hogy tanítványai – te és én is – a föld sója vagyunk, megóv a romlástól, az isteni dolgok jó ízét adja a világnak…

De azt is mondta: „Quod si sal evanuerit…” ha a só ízét veszti, eldobják és az emberek eltapossák.

Megérted most már, ami máig olyan érthetetlennek látszott számodra, bizonyos sajnálatos események láttán?

Az apostol ne maradjon a teremtmény középszerű szintjén. Isten arra hívja, hogy cselekedjen, hogy az emberiség hordozója legyen, egy örökérvényű hírt hirdessen. – Ezért az apostolt hosszan, türelemmel, hőssé kell alakítani.